Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

hagyja hátra a népies elem lölülkerekedése a maga jótékony hatásának nyomait még a század nemzeties és klasszikus irányú legnagyobb költőjén is, és miként lesz a költészet templomában a nép kultusz tárgya. E változás okát nem csak a demokratikus eszmék terjedésének, a megváltozott politikai felfogásnak és irodalmi ízlés változásának tulajdoníthatni, hanem ama körülménynek is, hogy a klasszikus lendületű nemzeties költészet nem talált többé Vörösmarty után valódi költői erővel biró mi velőket. Magában az époszban, nem tekintve azt a nevezetes körülményt, hogy e költői műfaj már régen idejét múlta, már Czuczornál oly nagy fokú sülyedésre találunk, a mely magában elégséges lett volna arra, hogy az époszi költészet múzsájától elforduljon a közízlés. Az a mesterségesen összefűzött számtalan vitézi öklelőzés, mely ez épo- szok meséjét alkotá, az a dróton rángatható mitho- lógiai machinéria , mely különösen Debreceninél érte el tetőpontját, párosúlva sokszor érthetetlen bombasztokkal, üres szavakkal, nem csak a műfaj megromlását jelentették, hanem egy jótékony irányú ellenhatás bekövetkezésének óhajtását is felkeltették. Kisfaludy megsejti a kor költői ízlésének változását és egy ellenhatás szükségét. »Hős iVrcsf «-jével hangban és modorban találóan kigunyolja a kor epikai költészetének félszegségeit és gyarlóságait. De a gúny, a sarcasmus még nem volt eléggé erős e műfaj teljes megölésére, mert ezután is divatozik az epigonok aja- kán a hősi hang, a vitézies öklelőzések ízléstelen zaja mind addig, mig Petőfi a »Helység Kalapácsáéval a végcsapást ennek a megromlott Ízlésnek meg nem adja.

Ama magas szárnyalású és fenséges lendületű hang, mely Vörösmarty époszainak oly sok felemelő hatású szépséget kölcsönzött, átment a lyrai költészetbe is és pedig Vörösmarty példájára és hatására. Sőt ezen a téren egész virágjában, egész teljességében mutatkozott, már esek a műfaj természeténél fogva is. Már magában Vörösmarty lyrájában is igen sok nyomát találjuk a klasszicizmus hibás Ízlésének és üres szópompájának. Vörösmarty ebbeli tévedéseit a maga legfényesebb tulajdonaival egyesülve, leginkább a hattyú dalát képező » Vén cigány «-ban láthatjuk. Érthetetlen és a költő által csak körvonalaiban sejtett eszmék és érzések vannak itt kifejezve a költői erő és szenvedély oly magas hangján, mely a nagy hangú szavak homályától és mysticismusától megrémített olvasót a feltétlen bámúlat és fájdalmas érzések tengerébe sülyeszti. Mintha a költő e végszózatában nem csak a honfi szív őrületes és végtelen keservét öntötte