Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

És e sugár, az ö szép szelleme.

Az angyalok között ott mulat ö —

Imádva istent, hogy boldog legyen A kor, mely a kedves szülékre jő.

S örvend előre a jövő felett,

Midőn az alkotó székéből int;

S a drága magzat s a kedves szülék Egymást vigadva ölelik megint!

E költemény elszavalása után, a gyászoló szülék könyezve borultak az ifjú költő nyakába!

A nyugalmából kizavart Petőfi, ezentúl a munkásságban akart enyhet keresni. Nevelői állása elhagyásával, esetleg-e vagy Orlai eszközlése következtében, került egy lakásra Jókai Mórral és Orlai Somával , a pápai kollégium melletti kis fehér házba, melyet később emléktáblával jelölt meg a kegyelet. »Mindegyikünknek volt saját kedvenc szenvedélye, — Írja Jókai, — Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyim a festő ecset. Ha Orlai irt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, s én a képeket festettem hozzájuk. Petőfi szavalásmodora: ép oly rendkívüli volt, mint az én kompozícióim.« Az élet később mindegyiket más útra vezette, Orlai Soma festész lett, Jókaiból regényíró vált, Petőfi rövid időn költő lett. Sajátságosnak és feltűnőnek látszik, hogy Petőfi a színpadhoz híven, örökösen szavalt, míg az ifjúsági képzőtársaságban egész évfolyamon át, mint ezt a máig is meglevő Jegyzőkönyv tanúsítja, csak ötször szavalt, holott alkalma lett volna neki minduntalan fellépni. Először őszutó 17-én

1841- ben szavalt. »Petrovics Sándor — olvassuk a jegyzőkönyvben — Petiké-t szavalta Vörösmarty tói. Személyesítő szavalata több helyen jó, de testtartása nem kielégítő.« Tovább ez áll róla:

Nyárhó 19-én 1842. »Petrovics Sándor Olym- pusi Zeüszhez-t szavalta Szemere Bertalantól.«

Harmadszori szavalata alkalmával, Vörösmarty »Szózat«-jánakelszavalásával, jelét adta ama makacs, szabályt nem ismerő természetének, mi jellemének egyik kiváló alkatrészét teszi. Erről következőleg emlékezik meg a Jegyzőkönyv: »Nyárhó 10-én

1842- ben Petrovics Sándor szavalta a »Szózat«-ot Vörösmarty tói, előre bocsátván: —labdacsúl azoknak. kiknek a színészi szavalástól gyomruk elromlott, mely kifejezéssel a fentebbi gyűlésben, a szavalatról történt vitára célozott; egyszersmind az ellenkező véleményűek szavalatát hanghordozásával s taglejtésével kigúnyolni akarván, mint a társaság jellemével meg nem egyező tény, jegyzőkönyvileg megrovatni rendeltetett«. Jókai e szavalatára azt a megjegyzést teszi, hogy beszédjén fiatalabb korában érezhető volt a. tót dialektus. Úgy látszik, e megrovatás elkeserítő