Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

I A közönség jóizü nevetésre fakadt, ö pedig végkép — és tán már nem is oly nehéz szivvel — bú- ; csut vett „elzárt mennyországától“ — s nyugodtan ment vacsorálni a Komlóba.

Hivatásával tisztába jőve, összes erejét a költészetnek szentelte. Első nagyobb müve „A helység kalapácsa“ cimü vig-epos volt, négy énekben, mely a höskölteményeknek erőteljes nyelven irt — és sok részben sikerült paródiája. Ezt főleg Vahot ösztönzésére irta, de mikor kész volt, Yahotnak nem tetszett s igy Geibelnek adta el 40 pengő forintért. Gei- belnél még most is vannak példányok belőle. A magyar közönség nem szereti a paródiát.

A Helység Kalapácsáról a pozsonyi Hirnökben bírálat jelent meg Poor Jenő aláírással, (1844, II. félév, 93. sz.) Ez komolyan veszi és az epos törvényei szerint bírálja a paródiát. Gondolhatni, milyen furcsa következtetésekre jő aztán ily szempontból; legsikerültebb helyeit is idomtalanoknak, az egész munkát pedig „a költészet lealacsonyitásának és garasos komédiának“ nyilvánítja.

A Helység Kalapácsát „János vitéz“ cimü népies költöi-beszély követte Petőfi tollából ugyanazon évben.

Vahot Imre leírja, hogy készült. Relata refero. Egyszer csak gondolkodóba esett a mi Petőfink, mintha nagy dologban törné fejét. Kis szobájában órákig erősen dohányozva járt föl s alá és érthetetlen szavakat mormolt. A cselédek, kik a szobában megfordultak, azt mondták: az urfi úgy tesz, mintha meg akarna bolondulni.

Petőfi — mint Kisfaludy Károly — készitendő müve részeit egész a befejezésig egyenkint előre ki szokta csinálni. (Jókai ezt kétségbe vonja.)

A mint aztán a tervezettel tisztában volt, este, mikor már a főváros zaja lecsillapult és a háznál rajta kívül mindenki álomra hajtotta fejét, szép csendesen nekivetkezett, íróasztalához ült s fönnakadás nélkül csaknem egész reggelig irt. Ez igy folyt mintegy hat éjszakán keresztül s egyik legjobb magyar népies költeményünk meg lön teremtve.

Hetednap átadta a kéziratot Vahotnak: olvassa meg és mondjon véleményt felőle.

Ritka iró, kinek impuruma oly hibátlan lett volna mint a Petőfié. Vörösmarty kézirata tele szokott lenni kihúzással, javítással, közbetoldással; a Petőfiét az első leírás után könnyen lehetett szedni.