Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Vahotnak nagyon tetszett a munka; jónak — a maga nemében páratlannak nyilvánította s midőn Petőfi aggodalmát fejezte ki előtte, hogy müve számára kiadót találni nem fog, Vahot a kiadásra is vállalkozott, ajánlván neki tiszteletdíj fejében száz pengő forintot. A szegény költő a legnagyobb örömmel vette a váratlan ajánlatot. Neki eddig még alig volt egyszerre száz forintja; most némi büszkeség szállotta meg, hogy lantjával nagyobbacska összeget is képes szerezni, miből szüleit is segítheti. Már csak az ujdonszülött szellemi gyermek meg- keresztelése volt hátra; Petőfi „Kukorica Jancsi“ nevet akart neki adni; Vahot ezt, nem tudni mi okból, nem helyeselte, — tán igen póriasnak tartotta — mert biz akkor a népiesnek ugyan kevés kelete volt a magyar irodalomban; végre a „János Vitéz“ nevezetben állapodtak meg; napvilágot is ezen cim alatt látott 1000 példányban, minek azonban csak fele költ el, — fele a kiadó nyakán maradt. A ki aztán később kiadta, ezreket nyert rajta. A müvet a critica elég méltányos fogadtatásban részesité, maga Vörösmarty pedig mind eszmemenete mind compositiója felöl a legmelegebb elismeréssel nyilatkozott. Ezentúl a költői küldetés önérzete Petőfi lelkében is sebes léptekkel kezdett kifejlődni; mindinkább átlátta, hogy kiválik és kimagasodik a sokaság napszámos csoportjából, gyakorlatilag is kezdett valamit tartani magára — minek egyik bizonyítványául álljon itt az a furcsa kis nyílt levél, melyet a Pesti Divatlapban Benöfi Soma nevű versiróhoz intézett : „Kérelem Benöfi úrhoz! Miután némelyek a névhangzás hasonlatánál fogva azt gondolják, hogy Benöfi én vagyok, a további zavar elkerüléséért igen lekötelezne B. ur, ha e különben is álnév helyett mást szíveskednék választani. Petőfi.“ Benöfi ur azonban, mint ugyancsak a Divatlapban kijelenté, szoros érdekek által lévén kapcsolva a becses névhez, nem látta szükségesnek Petőfi kérelmét számba venni s később is az eddigi név alatt járulgatott sovány áldozataival Apolló oltárához. ZILAHY KAROLT. (Folyt, köv.)
