Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

zöttök. Végre az a gondolata támadt: a Nemzeti kör úgyis a közműveltség és irodalompártolás érdekében áll fenn és a pesti értelmiség tanyája: adja ki e ver­seket a Nemzeti kör! Váradyval s több költészetkedvellő ügyvéddel — orvossal összebeszélve a Kör következő közgyül- lésén elöterjeszté ez óhajtását. De a szokatlan indítvány nagyon csekély támo­gatásban részesült. „Mit! Hát költő-dajkák vagyunk-e mi? Versirók kisdedóvodája akar-e lenni a Nemzeti Kör?!“ így lobogtak a nyárspolgárok és Írástudók, a kik szavazattöbbséggel tán már meg is buktatták volna a jó Vörösmarty indítványát, ha akkor elő nem áll egy derék szabómester, azt mondván: ő tudja, hogy a mit Vörösmarty ajánl, az nem lehet rósz; ez­ért, ha más nem találkozik, kész egymaga a nyomta­tási költségek hordozására; sőt harminc forintot elő­legez is annak a költőnek, hogy egyideig legyen mi­ből élnie. Ezt a derék iparost nevezték Tóth Gás­párnak. 0 volt a költő első és egyetlen maecenása. Tóth Gáspár fölszólalása döntött. Három hét múlva 150 pengőforintot kapott Pe­tőfi versei első kötetéért a Nemzeti Körtől. Negyvenkét napig egy szót sem hallott Pákh, eltávozott barátjáról. A negyvenharmadik nap kezében volt az egész összeg, Petőfinek egy igen tréfás, bohókás levelével, mintha az egész dolog igen rendes, mindennapi eset volna. (Átalában: Petőfi igen szerette levelezésében a humort; egyszer Szathmáron 1847-ben Jókaira meg­haragudott valamiért s hozzá intézett levelét a boríté­kon igy cimezé: „Jókai Mórnak, a legkisebb tisztelet nélkül.) Ekképen Petőfi existentiája, egyelőre legalább biztosítva lett volna, noha a közönség részéröli párt- fogoltatása népszerűségével nem állott arányban. Versei ezen első kötetéből alig költ el hétszáz pél­dány ; csakhogy a költségeket kikapta a Nemzeti kör belőle. De gyűjteménye a bírálat részéről igen ked­vező fogadtatásban részesült; költeményei fölött a szerkesztők vetekedtek; neve az előfizetési fölhívások­ban szerepelni kezdett s hangzott a két ország egyik vé­gétől a másikig, és iránya az avatottabbak és illeté­kesebbek komoly figyelmét is felköltötte. ZILAHY KÁROLY. (Tolyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom