Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Mindenki érezte, hogy tünemény jelent­kezik. Az ifjú költőnek azonban mindez semmit sem hozott be a konyhára. A százötven forintból pedig batvanat Debrecen­be kellett küldenie Fogasné asszonyom kielégítésére (kit nb. Jókai a Tarka Elet cimü könyvében hibásan nevez Bordásnónak.) Mikor Petőfi Pestre érkezett, meglehetősen el volt rongyosodva. A mint versei diját a Körtől meg­kapta,legelőször is ruhacsináltatáshoz kellett látnia.Ez és egyéb költségek az adóssága kifizetése után meg­maradt pénzt nemsokára fölemésztették s a mi köl­tőnk erszényét ismét megütötte a lapos-guta. Kenyér után kellett néznie. Pesten nem volt semmi reménysége. Kecskeméten vándorszinésztár- saság működött, melynek igazgatójától Petőfi bizta­tást nyert. Megint fölcsapott hát a vándor Thalia sza­kadozott lobogója alá — még egyszer és utoljára. Kecskeméten nem sokáig maradt, — hanem az­alatt bizony megint koplalt meglehetősen. 1844 tavaszán a Regélő cimü divatlapot Erdélyi János kezéből sógora „Vachott“ Imre, az akkor szép reményű és nevezetes iró, volt átveendő és a követ­kező nyári félévben Pesti Divatlap cim alatt folyta­tandó. Vörösmarty értesülvén e tervről, figyelmeztette Vachottot: szólítsa föl Petőfit is munkatársul.Vachott, ki az irodalomban mindig a magyaros irány párto­lója és — később túlzásaiban is —• képviselője volt, szerette Petőfi müveinek népies zamatát és eredeti­ségét s nemcsak munkatársul, de egyenesen segéd­szerkesztőül szólitotta föl Petőfit. Ez irt Bajzának: elfogadja-e Vachott ajánlatát, melyet különben akkori viszonyai közt magára nézve kedvezőnek tartott. Bajza, ki különben akkor Vabottal a francia drámák miatt polémiában állott: egyenesen azt taná­csolta Petőfinek, fogadja el az ajánlatot, mely a neki nem való vándorszinészetnél mindenesetre biztosabb életet Ígért számára és amellett az irodalom központ- jáni megállapodásra segítette. A jó Petőfi akkor Kecskeméten ismét oly szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom