Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

JL

1

i

vél egy szinészbarátomhoz“ cimü epistolája e besze- gödési jelenetet sokkal megkapóbb színekkel, szivre- hatóbb humorral és a mellett speciálisabb érdekkel rajzolja, mintsem illető helyét ide ne igtassuk. Tán alig van egyszersmind egy-egy pont Petőfi költészetében, mely nézletmódját, de főleg páratlan eredeti- sógü kedélyének bélyegét inkább magán hordja mint ez, — a mely itt következik :

Előttem áll a délután midőn A színészetbe béavattatám.

Barangolók föl és le, céltalan A nagy hazának minden tájain.

Tarisznyámban mit hátamon vivék,

Nem mondhatom hogy nagy volt a teher,

De a nyomor mint ólom, megnyomott.

Ekkóp jutók egy nyári délután Egy kis városba ; fáradt lábaim A fogadóban megpihentenek. —•

Vendégszobája egyik oldalán Helyet szerényen szinp d foglala.

Azon tűnődtem épen : kérjek-e Ebédet vagy se ? hátha majd sovány Zsebem bicskája szépen benntörik ?

Az ajtót ekkor megnyitó egy ur.

Volt bennem annyi emberismeret,

Ráfoghatnom hogy nem más mint' szinész.

Fején kalapja nagybecsű vala Mert Elizeus prófétával az ^

Rokonságban volt — tudnillik : kopasz.

Kabátja uj, a nadrág régi rongy,

És lábát csizma helytt cipő fődé, —

Alkalmasint a melyben szerepelt.

„Thália papja?“ kérdém. — „Az vagyok Talán ön is“ — »Még eddig nem.“ — „Tehát Jövőben ?! Fölség...“ — „Azt sem mondhatom,“ Vágtam szavába ; ámde ő rohant S vezette gyorsan az igazgatót.

Fehér köpenyben az igazgató Jött üdvözölni engem nyájasan :

„Isten hozá önt, tisztelt honfitárs;

Lesz hát szerencsénk önhöz édes ur ?

Imádja, ugy-e a művészetet ?

Ah, jó barátom, isteni is az !

S önnek szeméből olvasom ki hogy Színészetünknek egykor hőse lesz,

És kürtölendik bámult nagy nevét A két hazának minden ajkai...

— Ebédelt már ön ? Itt az ételek Fölötte drágák, s a mi több, roszak.

Az ispán úrtól őz combot kapánk, —

A káposztából is van maradék,

Ha meghívásom nem méltóztatik Elutasitni, jó ebédje lesz.“