Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

így ostromolt a jó igazgató;

Forgatva nyelve könnyű kerekét.

Én nem rósz kedvvel engedők neki;

Menők ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba — nem kutatva, mi Valók : deák-e vagy csizmadia ? ...

Másnap fölléptem a Peleskei Nótáriusban. Hösleg miiködém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat tagja volt. stb.

E társasággal működött Petőfi mintegy három hónapig Rónai név alatt (nevét is az alföldtől kölcsönözte, melyet úgy szeretett s később dalaiban megdicsöitett). Többnyire falukon és kis városokon játsztak ; Cecén, Szilas-Balháson, Sár-Bogárdon, mint maga Írja; három hónapig szinészkedett „jó-s balszerencse közt“: igy énekli fennebbi versében. De a balszerencse igen makacs volt s a jó — mikor akadt is —igen sovány és mostoha; egymást érő kül-s belviszály miatt a társulat Petőfi belépése után három hónapra föloszlott Mohácson, hol Petőfi is búcsút vett Thaliától, de föltette ma gában, „ha isten segít nem örökre.“ Mohácsról Pécsen, Kaposváron, Keszthelyen, Sümegen és Szombathelyen keresztül Sopronba ment — még pedig többnyire gyalogosan s nagyon jól esett ha valamely mellette elhaladó szekér fölvette a bakra.

Csokonait kivéve, nincs magyar költő, a ki more patrio annyit utazott volna mint Petőfi. „Vándor-legény“ cimü ismeretes genreképében is önmagát rajzolja.

Sopronban tanulni akart, de semmi életmódhoz nem tudott jutni, ex nihilo pedig, azt mondja, nihil; fölszedte a sátorfát s útját Pozsonnak intézte; itt sem volt több szerencséje; innen Pápának tartott, hol végre sikerült lábát egy időre megvetnie. A reformátusok főiskolájában a tanárok részéről szives fogadtatásra talált, noha — nem lévén bizonyítványai — csak „ideiglenes“ tanulónak vehették föl. Főleg Tarcy Lajos a természettudományok előadója és e nemben dicséretesen ismert iró volt, ki ügyét felkarolta. Tarcy, a derék Tarcy az, kinek mindent köszönhetek!“ — irja Petőfi, meleg elismeréssel, Szeberényihez 1842. juh 7-én költ, s fennebb érintett levelében.