Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Milyen ujjongó lelkesedés, milyen tomboláé volt akkor, mikor a czenzura mellőzésével a kinyomott pontok a nép kezei közé kerültek. «Hejli! Te sajtószabadság ! » mondja a regényíró, be sokszor meglia- raptál azóta, de én mindig áldom az órát, mikor a tojásból kikelni segítettelek!» Majd azt a lelkesedést ecseteli, mikor Rottenbiller polgármester kihirdette a népnek, bogy a tizenkét pontot magáévá teszi. Leírja, mint szabadították ki Hildán a megtört, félig megvakult Táncsicsok E nap estéjén disz-eló'adás volt. «Bánk bánt» adták. A türelmetlen közönség a «Talpra magyar»-t akarta hallani. Egressy, egyszerű attillában a színpadra lépve, elszavalta a költeményt. Aztán a színészek a Szózatot kezdték énekelni s a közönség velük énekelt. Egyszerre mindenfelől az a kívánság hallatszott: «Lássuk Táucsicsot!» Petőfi az akadémia páholyából beszélni akart a közönséghez, de a nagy zaj elnyelte szavait. Erre Jókai, úgy, a hogy volt, sárosán a színpadra ment, hogy majd beszélni fog. Ekkor hozzá lépett Gertrudis személyesi- tője Laborfalvy Róza s egy nemzeti szinü kokárdát tűzött a mellére. «Polgártársak! — szólt Jókai — nincs itt Táncsics; otthon van családja körében, engedjétek a szegény embernek, hogy a viszontlátás örömeit élvezze.» E pillanatban eszébe jutott, hogy Táncsics vak,tehát nem igen élvezheti a viszontlátás örömeit, Fordított a dolgon, nehogy e komoly pillanatban a közönség nevetésbe csapjon át: «Látjátok e liáromszinű kokárdát ? Ezt viselje mindenki, ezt tűzzük keblünkre mindannyian. A három szin képviseli a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget.» És mivelhogy annak, a la kokárdát akart tűzni a mellére, haza kellett mennie, csakhamar kiürült a színház. Másnap mindenki nemzeti szinü kokárdát viselt s Laborfalvy Róza odalépett Jókaihoz és kezet szorított vele. Ez volt köztük a kézfogó, az eljegyzés pillanata. A költő még sok szépet és érdekeset mondott el arról, mint kisérte őt a hűséges szerető asz- szony mindenüvé. Mikor minden el volt már veszve, ez asszony volt minden vigasztalója.

Perczekig tartott az éljenzés és taps, mikor Jókai elvégezte a felolvasást. Komócsy József még a folytonos éljenzés közt mondott köszönetét a közönség érdeklődéséért és Jókainak, a gyűlés fényének emeléséért, kívánva, hogy még sok esztendőn keresztül részesüljön a társaság e szerencsében.