Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

PETŐFI IG LÓN 1845-BEN.

Azóta, hogy Petőfi a Szepességben, nevezetesen pedig Iglón járt, már 44 év folyt le. Fischer Sándor «Petőfi’s Leben und Werke» czímii művében Petőfi iglói tartózkodását felemlítve, a 298-ik lapon ezt mondja: «Die jungen Leute dieser Stadt führten den gefeierten Sänger wie im Triumph von einem Orte zum andern» (e város fiatalsága az ünnepelt költőt mintegy diadallal vezette egyik helyről a másikra). Nem tudom, honnét merítette Fischer S. ezeket az adatokat, de tévesek. Mert Petőfit, a mig Iglón tartózkodott, a legőszintébb barátság, szeretet és tisztelet vette ugyan körül, de olyan ovácziókban, milyeneket Fischer említ, Iglón nem részesült. Ilyenekről sem Petőfi nem emlékezik meg Uti- jegyzeteiben, melyeket az «Életképek» 1845-ik évi júliusi számaiban közzé tett; sem az iglói krónika, sem különösen a mi családi tradiczióink nem tudnak azokról semmit. Petőfinek itteni tartózkodása — távol minden tüntető ünnepléstől — inkább egy idyll derült, csendes jellegével bjrt.

Az idézett műnek olvasásakor újra feléledtek emlékezetemben Petőfinek iglói tartózkodására vonatkozó tradiczióink. Ezeknek egy része, annyi év után, természetesen elmosódott; az emlékezetünkben megőrzött töredékek sem beszélnek valami világraszóló nagy dolgokról, hanem csak ! apróságokról, de a melyek talán mégis közlésre méltók, a mennyiben a költő egyéni benső világára némi jellemző fényt vethetnek.

Petőfi köztudomás szerint 1845. ápril 1-jén utazott el Budapestről Eperjesre, hol Kerényi költőtársánál egy hónapot töltött s aztán az ő társaságában Kézsmárkra utazott a — ma már történelmi emlékű — Branviszkón át. E határhegyről pillantott he Petőfi először a Szepes- ségbe s egészen meghatva a tájék ritka szépségétől, «némán bámult a gyönyörű Szepes tündér- völgyébe» , mint ezt Utijegyzeteiben maga mondja. Lőcsén megháltak s csak másnap reggel értek Kézsmárkra, hol meglátogatták Hunfalvy Pált, az ev. lyceum akkori híres tanárát. Este a lyceumi ifjúság zenével tisztelte meg a költőket, s ez volt az elismerés és tisztelet második feltűnőbb nyilvánulása, mely Petőfit felső-magyar- | országi útjában érte.