Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

korcsmáros, bogy ételt — bort hozatván, jószivü vendégét nemcsak derekasan megvendégelte, sőt más napra is ottmarasztotta. O, nem lévén sietős útja, szívesen ott is maradt, s harmadnap a barátságos fogadós szekerén ment a közelebbi állomásig.

így ért Pestre, egy krajcár pénz és egy csep kilátás nélkül.

Most is megvan itt, a belvárosi Zöldfautca kezdetén, az úgynevezett Kecskeméti-ház; régimódi földszinti épület, szekérszinnel és istállóval ellátva, mely a Pestre járó kecskemétvidéki embereknek szállásul szolgál. Az öreg Petrovich, ki néha fiát is magával hozta, Pestre jövet szintén a Kecskeméti-házba szokott volt szállani, minélfogva ott apát és fiút jól ismerték.

E házba menekült tehát a mi Sándorunk, azt mondván a gazdának, hogy a húsvéti ünnepekre megy haza s apját vagy annak szekerét várja.

Már nehány nap óta tanyázott e szálláson, de még semmi kilátás sem jelentkezett a megélhetésre.

Egy reggel csak betoppan a fogadós a szobába azon hírrel, hogy oly nehezen várt atyja végre csakugyan megérkezett.

Sándornak sem kellett több.

Felugrott s frisiben el akart patkolni, mielőtt apja meglepné.

Azonban másfelől a vendéglős az öreget is sietett tudósitni fia ittmulatásáról és igy szerencsésen összehozta őket.

A fiú épen ajtót nyitott, midőn apja belépett rajta.

Kérdöpontok az apa — rögtönzött ürügyek, mentségek és ráfogások a fiú részéről.

Annyi bizonyos, hogy a találkozás az előzmények után egyik részről sem volt valami kellemes.

Sándor ki akarván magát vágni a hinárból, azt állitotta, hogy a húsvéti szünidő ki van adva az I iskolában, minélfogva ö tanárai engedélyével haza igyekezett.

— Hiszen husvét még csak három hét múlva lesz, mondá az apa.

— De levelet is hoztam tölök apámnak.

— Hol van hát?

— Ennél és ennél az ismerősünknél, volt a válasz. Mindjárt elhozom.

ZILAHY KÁROLT.

('Folyt, köv.)