Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
A költemények egyes lapokra voltak írva, szép írással, majdnem minden törlés, javítás nélkül. Yárady felvesz egy lapot és olvassa: j «Erik a gabona ...» — Eh — monda, ajkat félrehúzva, — nyavaly- gás ! Nem ér semmit! Az ablaknál ülő ifjú e szavakra elfordult, és behúzta nyakát. Fekete mosolyogva nógatá Vá- | radyt: — Csak olvasd tovább ! Kezébe vett egy másik lapot. Ez állt rajta: «Befordultam a konyhába ...» Yárady fokozódó érdeklődéssel olvasta. — Tyhű! Ez már valami! Nem olvastam soha ily sikerült népies hangú költeményt. Ki irta ezt a szép verset? — kérdé elragadtatva. Nem kapott feleletet. Az ismeretlen meg sem mozdult, barátja nevetett. Yárady türelmét veszté: — Mond meg már : ki irta ezt a verset? Addig el nem megyek innen! — Ha épen tudni akarod, ehol van: Petőfi Sándor, — mondá Fekete s kezével az ablak felé J mutatott. Yárady e nevet most hallotta először b mintha kétkedett volna barátja szavaiban, Petőfi felé fordulva kérdé: — Öcsém ! Maga irta ezt a szép verset ? — En, — feleié az minden hetykeség nélkül. — Igazán szép vers — mondá ismételten Várady, miközben Petőfit vizsgálgatá. Külseje szegénységre mutatott, arczán a szenvedés és nélkülözés s nem az ifjúi életkedvnek látszottak nyomai. — Hol lakik? — kérdé tőle. — Nincs én nekem lakásom, — feleié Petőfi, de nem oly hangon, mintha szánalmat akarna kelteni maga iránt. — Egyedül vagyok, két szobám van, — mondá Yárady, — elférünk benne ketten. Jöjjön hozzám, legyen az ép lakótársam ! Petőfi leereszkedett az ablak párkányáról és szúró szemeivel végig mérte Váradyt. Ez igy tartott nehány perczig. Kinos jelenet volt. Várady zavarba jött, minden kedve elment a ver- rektől, megbánta azt is, hogy olyan jószivü volt hozzá.
