Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

/ Egyszerre Petőfi jobbját nyújtja feléje s mondja: — Köszönöm, ily embernek elfogadom aj án ■ latát! Alkonyat felé Petőfi vette kis táskáját, melyben összes holmija volt s elindultak Yárady szállá­sára, a zöldfa-utezai Festetich-, most kincstári házba, hol ma az állami számvevőszék van. Petőfi csakhamar otthonosnak érezte magát itt. Barátja ellátta minden tőle .kitelhető kénye­lemmel. Látva sanyarú állapotát, pénzzel is megkínálta, de Petőfi nem fogadta el. Éjjel föl­kelt, gyertyát gyújtott, az Íróasztalhoz ment s írogatott. Yárady úgy tett, mintha aludnék. Bég­gel aztán látta, hogy Petőfi három kis költe­ményt irt apró papirszeletekre, melyeket aztán Frankenburgnak adott el. így éltek együtt és barátságuk mind bizalmasabb lett. Várady abban az időben egy előkelő, miveit lánynyal ismerkedett meg, Buffy Idával, kit később nőül Í3 vett. El-eljárogatotfc a lány házához, de ismeretségét titkolá Petőfi előtt. Ez faggatta őt: — Hol jársz te ? De Várady mindig elütötte a kérdést. Egy­szer egész komolyan mondja neki Petőfi : — Én azt hiszem, hogy olyan barátok kö­zött, mint mi vagyunk, nem lehet titok. Ha van : elválunk egymástól! Várady tudta, hogy ez nem tréfa, nem titko­lódzóit többé. Ősz felé elhagyta barátja lakását s Pestet Pe­tőfi. Elment Békésbe, onnan Debreczenbe, hogy ott színésznek álljon ismét. 1844 tavaszáig nem tudott felőle Várady semmit. Egyszer csak betoppan hozzá. Nagyon rossz színben volt. Elmondta, mily szomorú napjai voltak Debreczenben; hogy betegsége alatt összeírta minden költeményét, most azért jött Pestre, hogy azoknak kiadót keressen, de nem talált, pedig nagy szüksége volna pénzre, adósa egy szegény öreg asszonynak, ki neki szállást adott s ápolta azon reményben, hogy majd megfizet érte. Várady magáévá tette barátja ügyét. A kör­nek, mely Vörösmarty lelkes ajánlatára elha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom