Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

Hasonló zivatar kitörésének sejtelmével bírhatott, midőn, be sem várva tanárai Ítéletét, Selmeczről elmenekült; ugyanettől való félelme szökteté meg apja őrködő szemei elől Pesten, midőn, onnét visszajövet, vele véletlenül itt találkozott, s ugyanez az ellentétes helyzet s a következményeitől való aggódás hajtá öt a katonai pályára. Méltatlanul vádoltatván, ez sanyargatá egy ideig azután is, és el is ejti, ha saját öntudatos ereje, korán állapodásra jutott nézetei s nyomorban edzettsége fon nem tartják; de legfőkép, ha időnként az engesztelődés galambja édes anyja képében s könyhullatásában közéjük nem száll.

Természetesen mindez később egészen megváltozott. Lezajlott mind a két tenger hulláma s rövid utj okon tisztelet s békesség s annak végén háladatos elismerés vezette a fiút apja sírjához.

Most az apai fegyelem kimértsége, minden áron határozott irányt biztosítandó fia részére, j Sz ... cs mérnök-rokonához küldé Asszonyfára, Sopronmegyébe, hogy ott gyakorlatilag a mérnöki pályára képezze magát, vagy folytassa iskoláit Sopronban.

Szerencsétlenségére oly emberhez jutott, ki ugyanazon jó szándékkal, mint édes apja, minden áron embert akart belőle csinálni ; azonban ezt a csinálást most is, mint akárhányszor előbb, megzavará egy véletlen esemény, t. i. egy kedves leánykával történt ártatlan enyel- gésnek szigorú elbiráltatása erkölcsbiró nagybátyja által, s ennek apjánál tett oly jelentése, mintha a javíthatatlan gyerek megint rosszban törné fejét. Egyik levél a másik után ment, tele kétségtelen bizonyítékkal arra, hogy ilyen fiúból semmi sem lesz.

Erre aztán, mint villámcsapás tiszta égboltozatról, hullott alá a felbőszített apának szidalmazó levele, melyre kétségbeesés, majd da- czos elzárkózás vevén rajta erőt — a mentege- tést meg sem is kisérlé. — Apját engesztelhetetlen haragjában, anyját lesújtó bánatában el-