Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
képzelvén, a méltatlan gyanúsítás ellen annál kevésbbé védekezhetett, mert javithatatlanság- gal lévén vádolva, tudta, hogy apjától bocsánatot nem nyer, anyja közbenjárásához pedig többé folyamodni tanácsosnak szintén nem tartá, nehogy a sokszor felforgatott házi békét köztük újra zavarja, s jó anyjának ő miatta különben is nehéz helyzetét súlyosbítsa. Az igaztalan vádaskodásra következett méltatlan megtámadást tehát válasz nélkül hagyá s várt, mig a beiratkozás a soproni ev. licze- umban kezdetét veszi. Bizonyítvány hiányában azonban felvételért itt hiába kopogtatott. Ily zaklató hatások súlya alatt érett meg benne a katonai nehéz pályának választása — inkább bele sodortatva, mint keresve azt, inkább saját maga s apjának végzetes konoksága által kényszerítve, mint szabad elhatározását követve. Ezért lelkének tükrét tárja föl Kuppis Vilmos katona-barátjához írott költeményében, midőn panaszolja, hogy «Katonának száműzött bal-végzetem, S kétszer élt a szép tavasz a ligeten, A ligeten, oh de nem a szív fölött, Mig sorsomnak rabbilincse megtörött.» Nem szive vágya, nem a dicsőség szomja — mint ezt később katona létére, nem is álmodva szabadulhatását, magára erőszakolni s lépése igazolásául másokkal elhitetni akará, — hanem «bal-végzete» vitte a fegyelem azon iskolájába, hol apja szigorú követeléseivel szemben még súlyosabb kisértések következtek szegény fejére. Szavajárása volt, hogy végzetét senki ki nem kerülheti.* Igaz, mert nála is apja szigorát a katonai szigor váltá fel. 0, valamint azzal sem boldogult, úgy itt is boldogtalannak érezte magát, mig véletlen szabadulásával «sorsának rabbilincse végre megtörött».
