Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

korlati alkalmazás igére! földére : ennek aztán annyiféle útja, ösvénye, dűlő útja és (fájdalom) vasútja is van, hogy az egy hajó népe a hány utat lát maga előtt, annyifelé indul meg : s minden útnak saját vehikulumra, hirlapra van szüksége : alegsub- tilisabb vélemény árnyalat, mely társaitól eltér, jogot követel magiinak, hogy külön orgánumot alapítson s abban azért az egy szemernyi külön véleményért, mind azt a tenger (homoktenger) napihirt, a mit tizenkét hírlap ugyanazon szavakkal elmondott, elmondja ugyanazon szavakkal tizenharmadszor is: s a hírlapok alakja abrosz : tiz munkatárs foltoz rajta, inig összevarrja. Egész szellemi táborunk benne van azjecclesia ephemeridisansban.

De mind ez nem volna baj; ha olyan nagy nemzet volnánk, melyben mind e szétágazó hírlapirodalom elfér; az esetben a hírlapok sokasága erőnk bizonyítéka volna. Most azonban ez inkább kórjel. S a mit jelez, a baj mind anyagi, mind szellemi tekintetben észrevehető. Anyagi baj az, hogy mind a közönség, mind a kiadók a napi sajtó által lévén igénybe véve, a hazai szépirodalom iránt mármár a kialvásig hanyatló részvétet tanúsítják. Ugyanott, a hol ezreket áldozni van készség hirlapalapitási ösztönből, hiányzik a hajlandóság filléreket adni ki a hazai költészet emelésére. Másik anyagi baj, hogy a nagyszámú politikai hirlap, nem lévén eléggé dotálva arra, hogy az eredeti szépirodalom fényűzését megengedje magának, irodalmi olvasmányul a kid literatura termékeihez folyamodik.“

„Van politikai lapunk — mondá Jókai — de nincs szépliteraturánk. Ez a helyzet az, mely okot ád a Petőfi-társaság életbe léptetésére. Petőfi felébreszthetlen, de az eszme, az irány, melyet ő megállapított, életben tartandó.“

A megnyitó beszéd után Szász Gerő szavalta el saját költeményét „Az ideál“ czimüt, melyben a földről az ég felé ragadó ideált dicsőité. A hatásosan szavalt költeményt megéljenezték.

Majd Piilszky Ferencz foglalt helyet a felolvasó asztalnál, s „Petőfi és a kritika a negyvenes években“ czim alatt magyarázta, hogy mi okból volt a kritika olykor heves ellensége Petőfi múzsájának. Ez ok: — úgymond Pulszky — mert a negyvenes években a formai tökély volt az első követelmény — költői nagyságra szert tehetni. Bajza, Vörösmarty, Toldy nem akarták buzdítani. Toldy komoly természete nem tudott rokonszenvezni azon iránynyal, melynek Németországban legdicsöbb képviselője Heine, s mely azon kis lépést, mely a nagyszerű és nevetséges közt a franczia példabeszéd szerint létez, pajkosságból igen sokszor megteszi. Bajza pedig, az éles eszű, de száraz kritikus | mindig attól félt, hogy ha az ítészét Petőfi irányát buzdítja, felburjánzik a költőknek egész