Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

Az akkori szépirodalmi lapok szerkesztői elvül fogadták el, hogy csak eredeti müveket közöljenek; s egy később keletkezett szépirodalmi lap, melykül- íöldieskedni akart, rövid időn kénytelen volt a sajtó összes megtámadásai, s a közönség által cserben liagyatás miatt megszűnni: pedig elmés és jól szerkesztett lap volt. De közönségünk puritanismusa annyira ment azon időkben, liogy az akkoriban : megkezdett külföldi regénytár, daczára kitűnő termékeinek, rósz sikert aratott; mig az eredeti müvek I bizonyos kiadóra s kielégitő anyagi jutalomra számíthattak. És igy az akkori szépirodalmi nemzedék a társulás nélkül is szabad kifejlődési tért talált maga előtt.

S még egy kiváló oka volt, mely a szépirodalmi társulás eszméjét Petőfi korszakában korán szülötté mutatta be : az akkori politikai irodalom csekély mérve.

Csak két irány küzdött egymással: a konzervatív és a szabadelvű; egy egy lapban elfért az egész csatatér. Még másik két lap is volt, a mely számlálta a nap jkat; de elvet, melyért valaki fölmelegedjék, nem képviselt.

Nehéz is volt a küzdelem; meg könnyű is. Nehéz, mert a támadást gátolta a czenzura ; de könnyű, mert a védelem csak doktrínákra szorítkozott.

A szabadelvű politikának akkori vezérférfia báró Eötvös József azt mondá : ,,a mi program- műnk mindennap kész s költsetek fel éjfélkor, akkor is megmondjuk : ,,parlamenti felelőn kormány

S ebben benne volt minden. Parlamenti felelős kormány. Ez volt a part. Az a hírlap, mely e part felé vezetett, volt a hajó s azon mind valamennyien elfértünk, kiknek az volt a kívánságunk, hogy ezen i a parton kikössünk. S minthogy ez a hajó sem volt hadi gálya, elég volt rá egy kapitány : a szerkesztő; egy kormányos, a küiföldész ; egy pilóta, a belföldi rovatkezelő; egy szakács, az újdondász, a ki egyúttal műbíráló és színházi tudósitó ; meg egy matróz, a ki a sajtóhibákat kisepri. Ha nagy dolog jött, maga az utazótársaság segített a vezérczikkek vitorláit kifesziteni s vidéki tudósítások evezőivel siettetni a haladást. A munkatársnak is csak minden másodnap volt dolga. Még akkor nem volt ismeretes az önkénytes gályaraboknak azon részvétre méltó osztálya, mely a jelenlegi liáromárbóczos hírlapok gőzkatlanát éjjel-nappal fűti. Nem lehetett tehát panaszunk arra, hogy a politikai irodalom a tehetségeket felszívja. Válogathattunk a múzsák között tetszésünk szerint.

De mióta Apollo, a Musagetes, a politikára adta magát, azóta a nyolcz Pierida testvér valamennyi mind Cliót szolgálja, a hírmondót.

És az rögtön bekövetkezett, a mint eljutottunk az elérni szándékolt partig. A mint a parlamenti felelős kormány szárazföldére kiléptünk : az eddig előttünk lebegett czél a hátunk mögött volt, a doktrínák egyetlen hajója kiszállított bennünket a gya