Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

I

Adatok Petőfi halálához.

XXVII. Lengyel József második levele.

(Vége.)

Thaly Kálmán ur XI. számú közleménye lényegileg összevág saját értesítésemmel, csupán az általam gyanított elesési hely között van mintegy háromnegyed mérföldnyi különbség.

Észrevételeim tehát nem ezt, hanem a csataleirdst tárgyazzák. Ezeket sem tenném, ha nem tartanék attól, hogy talán azt valamikor a történetíró adatul használná fel, mert ekkor magamat könnyelműség hibájával kellene vádolnom, ha tévedéseit még most, mikor annyi szemtanú van, fel nem világosítanám.

Mikor ezt tenni készülök, engedjen részemről egy nyilatkozatot.

Én azon napi csatában nem mint katona, hanem, némi apró önkénytes szolgálattétel mellett, mint kandi néző vettem részt. Nekem annak nagyszerűségéről és iszonyairól az ideig fogalmam sem volt. Hogy pedig egy ily néző minden mozzanatot pontosabban meg tud jegyezni, mint néha maguk a szereplők, talán szintén magában érthető.

Továbbá polémiába keveredni nem szándékom, s ezt egy oly jó nevű, általam igen tisztelt iró ellenében, mint Th. ur, mikor még tekintélyre is hivatkozik, tenni nem is érzem magam elég erősnek, mert én már 20 éve, hogy leráztam saruimról azon szent földnek, a Rákosnak porát, s azóta a kenyér- kereset napi gondjai, s a nehéz napok e tekintetben harczképtelenné tettek.

Az sem czélom, hogy én talán azon érdemekben megőszült férfiú érdemeit kisebbíteni óhajtanám. Nem! Én és sok mások ismerjük a tisztelt Haller gróf ur érdemeit, s azon érdemek fel is vannak illő helyre jegyezve.

De mégis, hogy személyeskedéssel ne gyanusittassam, hitvallást teszek e helyen, hogy : én hazám nagy fiainak homlokát oly dicsfény-koszorúval körözöttnek óhajtóm, mely e széles nagy világon is sugározzák! És én áhi- tatteljes buzgósággal borulok le hazám minden egyes gyermeke előtt, ki nemzetem nagyságát csak egy porszemmel is növelni segített.

Mivel épen ily gondolatoktól vagyok áthatva, az 1849-iki julius 31-ik napját, ha nem is lenne alapos gyanúm, hogy Petőfi ez napon esett el, a történelem tulajdonának tekintem, mert ezen napon és e helyen több nagynevű hazámfiai áldoztak vérök hullásával s éltökkel a hazaszeretet oltárán. Helyes tehát, hogy e nap minden mozzanata igazsághiven ismertessék; tanúsítsuk legalább ezáltal, mert még eddig egyebet tenni nem tudánk, hálánkat az érettünk dicsőültek iránt.

Engedje meg Th. ur, hogy mielőtt csataleirása tüzetes taglalásához kezdenék, mondhassam el, minő lelki állapotban lehetett ön az értesülés pillanatában az én gyanitásom szerint.