Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

M.-Szigct, dec. 21.

Kedves barátom!? Az alchymisták két-három száz éven át keresték a bölcseségkövét s ugyanennyi ideig foglalkoztak az aranycsinálással. Igaz, hogy egyik czéljokat sem érték el, de elértek egy harmadikat, melyről nem is álmodtak s melynek érdeme nagyobb a két elsőnél: alapitói lettek a vegytannak.

Alkalmasint ekként fogsz járni te is, kedves barátom, Petőfi keresésével; őt magát ugyan fel nem találod többé, de adatokat fogsz gyűjteni a magyar mythosznak a jövőben egyik legfenségesebb és népszerűbb alakjához.

Az óvilág minden hősének végét hasonló mythoszi köd takarja, melyet föllebbenteni, azt hiszem, nehezen adatott valakinek; nem is ez, hanem pusztán az adatok számának nevelése és a dolog költői érdekeért, mely a nagy elhunytat és népünket egyaránt jellemzi, közlöm, a mit e tárgyról tudok.

Az erdélyi honvédsereg sorsát augusztus elejétől kezdve én is osztám s minthogy sorsom a szász-sebesi szerencsétlen ütközet óta épen a vezérkar j közelében tartott, nemcsak annyi, de sokkal kisebb jelentőségű embernek is ! fel kellett volna tűnnie előttem.

E csapat Erdély határszélén Lezsneken leghosszasabban — gondolom 6 — 7 napig állapodott meg, várva, hogy a magyarországi sereg romjaival egyesüljön. Többször volt oly átalános összejövetel, hol a seregnek minden jóravaló tisztje együtt volt; Petőfiről senki sem tudott semmit.

De a székely közhonvédek a tábortűz körül többet akartak tudni. Ezektől két véleményt hallottam.

Az egyik azt állitá, hogy Petőfit az oroszok elfogták s elszállittották Szibériába.

A másik vélemény még ennél is regényesebben hangzott. E szerint Petőfi, mint fogoly, az orosz ezár elé került, ki miután megtudta, hogy kivel van dolga, a nagy költőt gazdagon megjutalmazva, szabadon bocsátá.

E két véleményt nem csak itt, hanem később szebeni elzáratásom alatt is többször és ugyanezen alakban hallottam.

Most, anuyi év után újra felmerült előttem e különös két vélemény s bár furcsán hangozzék, kedvem jön, feltenni e kérdést:

Nem vitt-e ki az orosz sereg hadi foglyokat? S miután Petőfi elestét 3enki sem látta, nem válik-e hihetővé, hogy az elvonuló sereg őt magával kivitte? P. Szathmáry Károly.

XXIII. P. Szathmáry Károly levele.