Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Adatok Petőfi halálához.

(A „Pécsi Lapok“ szintén figyelemmel kisérvén e tárgyat, 44. számában egy levelet közöl, mely, úgy látszik, egy külföldre költözött szemtanú tollából származik).

XIV. A „Pécsi Lapok'' párisi levele.

Paris, 1850. dec. végén.

.... 1849. év julius 31-én reggel nyolcz óra tájban Maros-Vásárhelyből egy négy vagy öt kocsiból álló karaván vonult ki az Erdő-Szent- györgy felé vezető országúton. A kandi nép a házak ablakaihoz s az utczára tódult, tiszteletteljesen köszönt s útközben egyegy éljent hangoztatott, mert a kocsik egyike fölött az öreg urnák fehér tolla lobogott. A többi szekereket a vezérkar foglalá el, s közte Petőfi Sándor.

Az utóbbi nehány nappal azelőtt érkezett meg Szegedről. Köztudomású dolog, hogy már korábban a katonai pályáról s tiszti rangjáról is lemondott, és csak a muszka hadsereg beütése s a kormány Szegedre költözése után határozó el magát, Bem ismételt felszólításának engedve, újra a táborba menni.

Katonai egyenruhája nem lévén, egyszerű feteke nyári blouseba volt öltözve, kerekkalappal fejében. Egy futó üdvözlés, egy mosoly — s eltűnt az érdekes alak, hogy soha többé visszont ne lássam.

Nehány óra múlva megdördült az ágyú Segesvár alatt. Három gyenge zászlóaljjal, 250 ujoncz huszárral, kik soha csatában nem voltak s 12 ágyúval megtámadott Bem 18,000 muszkát 24 ágyúval. Bem részéről a fóldszin minősége annyiból kedvező volt, hogy a muszka lovasság kifejlődését gátlá és átszárnyalás elől biztositá. A csata ágyutűzre szorítkozott, de ez oly élénk, oly szakadatlan volt, hogy négy székely ágyú a melegség következtében elpattant, tüzérek s szekerészek lovaikkal halomra hullottak. A muszkáknak egy töltésszekere, Bem jól irányzott gránátjától meggyujtva, légberöpült s borzasztó pusztítást vitt véghez. Szkar latin orosz tábornok, a czár szárnysegéde, ki már martiusban Szebenben parancsnok volt, elesett, halála leverőleg hatott seregére. A nap hanyatlott, az orosz sereg rendületlenül állt positiójában, de az öreg úr sem tágitott, ámbár töltése fogyatékán volt, alóla három ló ellövetett s tüzérei nagy része elesett vagy megsebe- sittetett.

Egy osztály muszka dsidás végre előront, hogy huszárainkat attaqui- rozza. A huszár ezúttal nem felelt meg nevének .... ujoncz volt az istenadta mind maga, mind lova. A helyett, hogy a rohammal bátran szembe- szállna, mint ezt névrokonai rendesen tenni szokták, ingadozott; ha a lovas ingadozik, veszve van : — egy pillanat eldönté a nap eredményét. A huszárok megszaladván, Bem ágyúival, vezérkarával, kocsijával a kozákok kezei közt volt. Még volt egy pillanat menekülhetésre, de Bem kocsiján levő irományait nem akará hagyni semmi áron. Mig a kocsiban ezek után kutatna, a kozákok körülveszik, a kocsi fölfordul a fontos irományokkal, Bem egész pogyászával és ifá&oczj/-kardjával a muszkák zsákmánya marad; Bem megismertetik öltönyéről, a kozákok szurkálnak s vagdalnak feléje, kiáltva : General, General! végre egy döféstől fóldresujtva, egy több ölnyi mélységű mocsárba eszméletlenül legördül. Üldözői nyomát vesztették-e, vagy préda