Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Uátszegvidék, Demsus, nov. 12. A Vasárnapi Újság 45-ik számában közlőit, Petőfit illető kolozsvári névtelen levelet nem hagyhatom némi észrevétel nélkül. Az ezen levélben kimondott állitás egyelőre nagy fontosságúnak látszik s képes lenne, a Petőfi haláláról elterjedt átalános véleményt egyszerre megdönteni, ha az, mint meg vagyok győződve, egy kis datumbeli tévedésen nem alapulna. Mig ezt kimutatni az igazság érdekében megkísérteném, engedje meg ön, egy pár szót szólanom a segesvári csatáról. Ezen végzetes ütközetben én is, mint tüzér, résztvettem, s hogy nem osztám társaim sorsát, egyedül azon körülménynek köszönhetem, hogy ütegemnek a harczban résztvett ágyúi a csata derekán elrepedvén, velők a Fehéregyházon felül (az első falu Segesváron felül a Székelyföld felé) állott tartalékhoz utasittattam. Itt több szemtanútól hallottam, hogy Petőfi közvetlenül a katastrofát megelőző perczekben azon helyen járkált gondolataiba mélyedve, hol őt sz. keresztúri orvos Lengyel ur látta; (lásd Vas. Újság 42. sz.) azon helyen, mely legelőbb ki volt téve a nagy tömegben előtört ellenséges lovasság rohamának s honnan nem volt menekülés egy gyalog számára, mint Petőfi volt. S midőn a veszély láttára ezt azzal kisértette meg, hogy futással érje el a már sebesen visszavonuló tartalékséreget, a bizonyos halálba rohant: mert egyszerre jobbra és balra elterülő szénarétek és ugarfóldek közt találta magát, melyek sehol menhelyet nem ígértek. Pedig azon perczben a balról rohanó lovasság elzárta a visszavonulást, mig az országúton elészáguldók dsidái kegyelem nélkül osztották a halált, kiknek jobb futói még a már jó tova haladt tartaléksereg utórészit is beérték. Tehát, fájdalom! több mint valószinű, hogy a felejthetlen költő itt találta kora sirját. A helyet könnyű megtalálni : egy nagy sir domborul az ut mellett, mely mindig nő az utazók kegyeletes figyelme miatt, mintha éreznék, hogy az nem elég nagy, a nagyszerű vesztés méltó jelölésére. S most visszatérek a fenemlitett levélre. Tudósitó ur azt írja, hogy augusztus 5-én Petőfit a Bem m.-vásárhelyi főhadiszállásán látta s onnan Kurzzal utazott volna el a Székelyföld felé. Ez dátumbeli világos tévedés, mert sem Bem, sem a magyar sereg nem volt augusztus 5-én M.-Vásárhelyt. Ugyanis a segesvári csata julius 31-én történt. Bem azon nap késő este hozatott Kereszturra; mert a visszavonuláskor Héjjasfalva mellett lovával együtt egy malomárok iszapjába dőlve, több huszár vette ki hosszasabb idő után. Kereszturról, régibb sebei bekötözése után, még azon éjjel Vásárhelynek indult, itt átvéve a Beszterczétől oda visszavonult Damaszkin-féle had osztályt, csepp megállapodás nélkül Medgyesen keresztül augusztus 4-kén már Szeben alá ért, azt bevette; de már 5-én újra elvesztvén, sebes visszavonulásban volt Déva felé (lásd Kőváry „Erdélyi régiségek“ 89. 1.) Tudósitó ur tehát aug. 5-én nem láthatta Petőfit Vásárhelyt, hanem meg vagyok győződve, láthatta akkor, midőn Petőfi csakugyan Vásárhelyről az öreg ki- séretében a segesvári csatára indult. Emellett szól különösen azon körülmény, hogy a tisztelt tudósitó ur Petőfit Kurzzal látta elutazni Vásárhelyről, IX. Dáné Károly levele.
