Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Adatok Petőfi halálához.

Ugy-látszik, kutatásaink, több lelkes hazánkfia szives közrerounká- lásával mégis czélhoz vezetnek. Minél többen szólnak a hivatottak közöl a tárgyhoz, annál közelebb jutunk az eredményhez. Minden arra mutat eddig, hogy Petőfi halálát illetőleg Lengyel József urnák mindjárt első felszólalásunk alkalmával közlött előadása (III. szám) járt legközelebb az igazsághoz s ha van még némi homály, ez leginkább a költő ,,külön sírját“ illeti, melyet múlt alkalommal Gobóczy Károly ur emlitett. Ezúttal három tudósitás- sal szolgálhatunk, melyek mindegyike a IV. helyen közlött névtelen kolozsvári levél azon állításának czáfolatával foglalkozik, hogy a levél Írója Petőfivel ,,a segesvári csata után“ találkozott; s ezáltal szintén a Lengyel ur adatait támogatják. E levelek irói teljes avatottsággal szólnak a tárgyhoz :

VIII. Barabás Károly második levele.

Márkosfalva, nov. 12.

Petőfinek Segesvár alatt történt halála feletti hitem várnégyszögét, a Kolozsvári levél nyitányának olvastával örömemben szinte feladám, de tovább olvasva, már a negyedik s azt követő sorokban — daczára a tisztelt szerkesztőség azon megjegyzésének, hogy legkisebb oka sincs az iró hitelességén kételkedni — oly állítások merültek fel, melyek eleven emlékezetem, s falumbeli Mihály Elek barátom jegyzései szerint, az akkori időben történtekhez, nagyon hűtelenek — vagy hogyis fejezzem ki magamat, hogy az írót meg ne sértsem? kitől, ha valami nagyur lesz, kétszeresen kérek enge- delmet, egyszer, hogy rangjához illőleg nem czimzem, másszor azért, hogy vicefrájter létemre állítását megczáfolni bátorkodom.

Bármily körülmények közt élünk a jelenben, a tárgy méltósága igényli, hogy nevünket ne titkoljuk, midőn tanuképen nyilatkozunk, mert itt csekély véleményem szerint, nemcsak az a kérdés, mint más vitatkozásoknál, hogy mit mondunk? hanem az is, hogy ki mondta?

Midőn a kérdéses levelet elolvastam, a magyarnak azon nemes tulajdona jutott eszembe, hogy a kit igazán szeretve tisztel, azért élni halni kész, s ha hallja, hogy nincs többé, azt semmiképen sem akarja elhinni. — így vagyunk a közelebbi legnagyobb magyar halottunkkal is; országosan sirattuk meg s temettük el, mégis azt hiszik sokan, hogy él, s helyette szegény öreg inasát lőtték meg. — így vagyunk Bemmel is, rég nyugszik már, mégis azt hiszik sokan, hogy az a hires Garibaldi nem lehet más, mint Bem; mert csak őt nem járhatta a golyó. — Ezen kegyelet csalta meg talán a kolozsvári levélíró emlékezetét is, s szorittatott kezet a segesvári csata után, Petőfivel, — mely eset ha valósággal megtörtént, az a segesvári csata előtt volt, mert akkor nemcsak a kolozsvári levéliró, hanem mások is sokan láttuk, hogy elutazott.