Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

VII. Szöllösi Balás levele.

Máramaros-Sziget, nov. 8.

Miután a Vasárnapi Újság feladatául tűzte ki, hiteles adatok alapján megoldani azon tényállást : elesett-e Petőfi Sándor azErdélyben vívott végcsatákban, vagy életben maradt? — elhatároztam magamban én is', nyilatkozni e részben, bár nem mint szemtanú, ki őt a forradalom után személyesen láttam volna, — de a további kutatásokra nézve érdemesnek találtam felfedezni azon körülményt :

Mikép 1850-ik év junius havában Nagybányán időzvén, meglátogattam ott a még akkoriban életben volt mltgos Hatfaludi Elek urat, kinél épen a sok áldozatról folyván a beszéd, én különösen felemlítettem a Petőfi Sándor elestéből eredt irodalmi veszteséget. Hatfaludi ur az ottani bizalmas kört megnyugtatva, oda nyilatkozott, hogy eziránt nyugodt lehetek, mert Petőfi Sándor a segesvári csatában nem esett el, mert még 1849. évben késő őszszel a Szilágyságban fekvő bölcskei lakában több napig időzött nála, s midőn én a személyben tévedhetésére figyelmeztetém, becsületszavára erősité,hogy ő Petőfi Sándort azelőtt ismervén személyesen, — szémélyére nézve nem tévedett.

E szerint örömest hiszem annak a segesvári csata utáni életben maradását; — hogy azonban lelki bánata és keserves bujdoklásai közepett, nem lett-e ismeretlenül csakugyan a forradalom áldozata, — azt állítani nem merem, mert okát rejtőzésének, ha még életben lenne, nem képzelhetem.

Mig tehát Petőfi számára babér-koszorúval diszitett szabadságoszlopot emelhetnénk : várnunk kell, mig a történet biztos alapú adatával fel lesz világosítva az e részben létező kétely és bizonytalanság. — Szöllösi Balás.

(E levelet olvasva, önkénytelenül azon kérdés támad fel bennünk, nincs-e a boldogult Hatfaludy ur családja vagy barátai köréből valaki, a ki az emli- tett bölcskei találkozáson jelen volt? [hiszen több napig tartott az]. Legkisebb okunk sincs, a t. levéliró ur adataiban kételkedni, ő bizonyosan jól hallott s jól emlékszik, de olyan emberrel szeretnénk végre találkozni, a ki egyenesen kimondaná : ,,Im itt vagyok, én láttam Petőfit az 1849-ki csaták után, én találkoztam, én beszéltem vele!“ Ilyen embert hiában kerestünk mindeddig; olyan 'azonban sokszor akadt, ki egy harmadiktól hallotta, hogy találkozott vele. Pedig mennyi jó hiszemü s nemtelen szándékú ámítás történt e részben ! Ez utóbbira később, ha szükség lesz rá, mi is el fogunk mondani egy esetet, mely 1851-ben itt Pesten a mi hiszékenységünkre volt épitve s reánk nézve könnyen kellemetlen következményű lehetett vclna, czélhoz pedig épen nem vezetett.)