Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

„Nem irom mindezeket felindulás nélkül, midőn látom, hogy a közvélemény előtt a legjobb szülők emlékét miként homályositják be roszul értesültek s egy aggságtól s nyomortól sújtott elme. Tegyenek a résztvevő szivek az agg, sze­génységgel küzdő keresztapáért valamit, hogy sorsa enyhitteseék; de a nemzeti-pietás kitünteté­sét felhívni valaki iránt, kinek érdeme annyiból áll, hogy véletlenségből keresztapja lett egy köl­tőnek, kinek emlékét a nemzet érdemesnek tartja megőrizni, nézetem szerint nemcsak megalázza az illetőt, de helytelen is. Ily módon a nemzet baja csak meggyűlnék; lenne konkurrens a nemzeti pietásra elég. „Suhajda úrral ezúttal azt is tudatom, misze­rint Petőfi Sándornak elhunyt fia halála után, raj­tam öcscsén kívül, vannak még apai ágról egy, s anyai ágról több rokonai is, kik közelebb állanak hozzá, mint Martiny ur, de mindenik saját ember­ségéből ól munkája után. E nyilatkozattal nem akarom a nemzet figyelmét csekélységemre vonni, ettől távol vagyok; minden törekvésem oda irá­nyul, hogy a nemzet pietását, mint arra érdemet- len, igénybe vennem soha se kelljen; ha a sors azonban ebbeli elhatározásomat megsemmisítené: reményiem, hogy a nemzeti pietás nem mint Pe­tőfi Sándor öcscse, hanem mint 48/49-es honvéd előtt menháza ajtaját nem zárandja be.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom