Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Petőfi lakó-háza Pozsonyban.

Mikor Német-Óvárra mentünk, egyik barátnőnk egy kis könyvet hozott magával: „Führer durch Pressburg,“ s a mint lapozok benne, s épen a várhegyről olvastam fel, véletlenül e sorokat pillantottam meg:

„Ide, e Golgothára kellett, Magyarhon egyik legnagyobb költőjének, bánat és gondtelt szivét vonszolni, hogy színig teljék az élet minden keserűségével, és költő-leikét a fájdalom itt szon- telje fel.

„Ez Petőfi volt.

„A 24-dik lépcsőjén e via Posonii-nak, mint a hogy ez utat bátran nevezhetjük, mert ezen vonult alá s fel Pozsony története, — e lépcsőnél áll ma is a roskadozó ház, melyben Magyarország világhírű és szükséget szenvedő fia, 1843-ban senkitől sem irigyelt, nyomorúságos hajlékot talált. Itt irta le a sokat olvasott, s az egész országban, sőt még azon is túl elterjedt országgyűlési tudósításokat, melyekért neki Záborszky, — egy aprón és sűrűn beirt ívért — 25 garast adott. Később saját maga által stylizáltakat i» nyomattatott, és akkor a Záborszky garasai végkép elmaradtak. — Mit kollett Petőfinek e kunyhóban szenvednie, mennyi gondot, mennyi aggályt, olyan gondot és aggályt, a minőt csak egy költői lélek élhet át; és mennyi Ínséget és nélkülözést vehetett itt magának ama 25 garason!“ . . .

Eddig olvastam, 8 meglepetve néztünk össze. Másnap Bécsbe kellett volna utaznunk, de inkább nem mentünk, — fel kell keresnünk azt a házat, a hol Petőfi lakott, vagy is inkább: nyomorgott!

Azt mondták nekünk, ne menjünk oda, mert az oly városrészben van, hová, ha az ember honett ember és leány, épen nem megy. De mi daczol- tunk mindennel; úgy öltöztünk, mintha hegyiutra indultunk volna, a tárczáinkat jól elrejtettük, rövid ruhákat vettünk, hogy a szeméten átgázolhassunk, s igy felkészülve a kis társaság neki indult az óriási szemétdombnak, az úgynevezett: várhegynek

A vártól számtalan keskeny, szabálytalan utczácskák vonulnak lefelé, mintha csak olyan vízmosások vol ának, a széleikre épitett házakkal. Már valami tiz ilyen vizmosásféle utczán felmentünk, de ismét visszatértünk, nem azok voltak, melyeket kerestünk, — mig végre megtaláltuk az igazit.

Nem mondom, hogy az rondább, piszkosabb, nyomorultabb volt, mint a többi, mert úgy hasonlítottak azok egymáshoz, mint egyik szemétgödör a másikhoz. Ügy látszik, hogy az egész város hulladéka, mint burgonyahaj, hagymaszár, csizmasark, rongyos kalap, szalma, moszes fazéktöredék,