Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Petőfi szülőiről. Petőfi István, a nagy költő testvéröescse, Jókai Mórhoz levelet intézett, melyben helyreigazítja Martiny Károlynak, Petőfi Sándor keresztapjának némely állításait, melyet a napilapok közzétettek. így helytelennek mondja különösen amaz adatát, hogy Petőfit, atyjának ellenzése daczára, Martiny vitte volna tanulni Aszódra; mivel senkinek közbenjárására nem volt szükség, az öreg Petrovics ellenkezőleg mindig sok gondot fordított fiainak taníttatására és gyakran mondá nekik: „Tanuljatok gyermekeim, még most tehetünk érettetek mindent, de ki tudja, hagyhatunk-e egyéb maradandó örökséget reátok, mint azt, a mire taníttathatunk !“ „Különös — folytatja Petőfi István, — hogy hány rövidlátó már messziről megismeri a felhők madarát, ott, hol a messzelátók még mitsem látnak. Szerencséje bátyámnak, hogy nincs az élők között, mert nem győzné köszönettel azokat, kiknek állítólag — köszönhetné, hogy vált belőle valami. Az öreg ur vallomása nyomán Suhajda József ur is föllelkesül. Suhajda ur hallott valamit harangozni s a légből kapott hirt közli. Tegyen ő kérdést Szabadszálláson, hol bizonyosan élnek még sokan azok közül, kik szüleinket ismerték abban az időben s vagyonuk állását; kik bizonyságot tehetnek arról, milyen parlagi módban nevelte Petrovits István fiait, s vájjon szükség volt-e valakire, a ki segítette azokat az iskolai pályára, szülőiken kívül. Bátyám 16 éves volt, én 14, midőn szülőinket vagyonilag súlyos csapás érte. Addig nem kellett senki ösztönzése, sem segedelme, azután pedig senkijét igénybe nem vettük. Ő Selmeczet ott hagyta s lett színész s katona; ettőlfogva élete ismeretes; én lettem mesterember. Köszönettel csak szülőinek tartozott, a mit irányokban hiven le is rótt.
