Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

gyűjtemény. A nemzetiség fejlődése, a politikai életben felküzdő demokratiai irány mind elősegítették költészetünknek nemzetiesbbé válását. Petőfi pályáját mintegy egyengették az irodalmi és politikai viszonyok. Nem Csokonai, ki csak kivételkép ereszkedett le a néphez, nem Gva- dányi, kinek nem volt ízlése, keltették föl Petőfi népies irányát, hanem az irodalmi és politikai viszonyok összes hatása és saját egyéni körülményei. Az alföldön született; Kis-Kunságon töltötte gyermekségét, a nép közt nőtt fel, sokat hányódott, megfordult Magyarország majd minden vidékén, sokat érintkezett a néppel. Gyermeksége és ifjúsága benyomásai, emlékei, kalandjai, hajlamai, szenvedései mintegy a magyar népszellem képviselőjévé avatták föl. Ha grófnak születik, ha a fensőbb körökben nő fel, bizonyára inkább válik belőle magyar Byron, mint magyar Burns.

Zilahy, Petőfi iskolai életét is hibásan ítéli meg. „A mit Petőfi iskolai hanyagsága felől költői szeszélyében összedalolt vagy csevegett — úgy mond Zilahy — az nem egyéb kedélyes mesénél.“ Az igaz, hogy Petőfi a maga iskolai életét költeményeiben a humor kedvéért néha a valónál élesben rajzolja, — nem való például, hogy az iskolából kiutasították, ellenkezőleg maga szökött meg, — de hogy szorgalmas, rendes tanuló-lett volna, azt épen nem mondhatni. Egyébiránt Zilahynak különböztetni kellett volna. Petőfi iskolai pályájáról 1838-ig kevés adatunk van. Úgy látszik, egész tizenötéves koráig, mikor a selmeczi iskolába került, gondos felügyelet alatt volt, szorgalmasan (anult s ekkor vetette meg miveltségi alapját, bár tanitói szigora néha daczra ingerelte. Ezt nem emeli ki Zilahy, hanem jónak látja a mellett kardoskodni, hogy Petőfi mily szorgalmas tanuló volt, tanárai mily szük- fejü, lelkiismeretlen és igazságtalan emberek voltak. Hogy Selmeczen Petőfi épen nem volt szorgalmas tanuló s az iskolai törvényeket többször megsértette, kitetszik Szeberényiből, ki Petőfi ez évét körülményesen leirja. De Szeberényi menti is Petőfit; azt mondja, hogy a tanároknak ugyan nem tanult, de buzgó tagja volt a képző társaságnak és szorgalmasan olvasta a magyar költői és történelmi munkákat. Mindezt nincs okunk kétségbe vonni, bizonyos tekintetben a tanárokat is hibáztathatni, de mindent csak az ő nyakukba róni, s Petőfit minden alól fölmenteni, a mint Zilahy teszi, épen úgy ellenkezik az adatokkal, mint Petőfi fejlődése lélektani folyamával.