Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

£ Petőfi, távol szülőitől, minden gondosb fel­ügyelet nélkül, szülői megrongált pénzviszonyai miatt régibb állapotához képest szükséget is szenvedve, már megkezdi küzdelmét az élettel. Szilaj természete, függetlenségre vágyó lelke nem fér meg az iskola korlátái közt. A színészet iránti hajlam korán fölébred benne; homályos érzelmek, vágyak zsibongják körül. A lángész öntudatlan sejtelmei kínozzák, daczos ingerlé­kenysége, könnyelmű szeszélyei összeütközésbe hozzák az iskolai és családi viszonyokkal. Ha­nyagsága tanárai boszuságát kelti föl, gazdájának túlzott panasza atyja szigorát, ki leveszi róla . kezét. Az elkeseredett, de hajlani nem akaró if- joncz a világba indul, egyik csinyböl a másikba sodródik, az iskolai életbe többé nem tud bele zökkenni, most katona, majd tanuló, aztán szí­nész, megint tanuló s ismét szinész. A nyomorban sem veszti el életkedvét, sikertelen küzdelmei közt is fentartja önbizalma, erkölcsi tévedéseiben is megőrzi hitét az erkölcsben, hányódásai köze- pett is olvas, ir, de legtöbbet tanul az életből, íme Zilahy jó igyekezetü tanulója, kinek hanyag­sága nem egyéb mesénél. Zilahy mindamellett con amore beszéli el az ifjoncz Petőfi vásott csí­nyeit, hogy szerzett jaénzt az útra a katholikus papoktól, hogy szedte reá atyját, mily kóbor , életet élt Pesten. Mindezt Zilahy helyesnek, de­rék dolognak látszik találni, kiszínezve adja elő, de azt csak érinti, hogy mily lelki és erkölcsi erővel emelkedik ki Petőfi ifjúsága és csavargó élete tévedéseiből, megtalálja pályáját, mily szor­galmat és munkásságot fejt ki, mint kiséri foly­vást anyja képe s mily szeretettel fordul szülői­hez, hogy végnapjaikban gyámoluk legyen. Nem­csak itt, hanem másutt is hibája az életrajznak, hogy az ilyesmiket csak mint száraz adatokat adja elő, de mindazt, a mi felötlő, bizarr, kiszi- nezve Írja le. Amazokon átsiklik az olvasó, eme­zek megmaradnak emlékében s a jellem körvona­lai akaratlan is elferdülnek. (Vége követk.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom