Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

fűzi össze az adatokat, nem bensőleg is, s ez adatok közt sok az aprólékos, mellékes, s a lényeges aránylag csekély. Kedveli, halmozza a felötlő, bizarr, adomaszerü vonásokat, de nem tudja kapcsolatba hozni a jellem belső mivoltával, a el-el- torzitja a költő nemes alakját. Nem értjük, hogy e csavargó, hóbortos, goromba ifjú kebeléből hogyan fakadhatott annyi költészet? Megdöbbenve kérdezzük : ez-e Petőfi? hisz gyöngeségei az esz- telenségig emelkednek, veszélyei a kiállhatatlan- ságig, és sehol vagy csak sejtetve oly tulajdona, mely részvétünket lebilincselhetné. Zilahy épen oly kevéssé tud iránta érdeket gerjeszteni, mint beszélyeiben főszemélyei iránt. Ez életrajz épen oly viszatetszést szül, mint beszélyei; a mint azokból, úgy ebből is hiányzik az idealismus, s a dicsőítő phrasisok nem takarhatják el kedélye ridegségét. De legfeltűnőbb az, hogy nem lévén kulcsa Petőfi jelleméhez, csak a felületen marad, vagy lélektani absurdumokba téved, mi nem engedi feltűnni Petőfi valódi fény- és árnyoldalait.

Mindezt már Petőfi gyermeksége rajzán észrevehetni. Zilahy híven leirja, hogy Petőfi szülői honnan származtak, hány földjök volt, de hogy mily jellemüek voltak s mily befolyást gyakoroltak fiókra, arról hallgat; pedig az atya szigora, úgy látszik, befolyt a fiú daczos természete kifejtésére, s leginkább az anya gyöngéd érzése nem engedte elvadulni érzéseit. Több mint valószínű, hogy a dacz és gyöngédség vegyülete, a szív nemessége bizonyos nyerseségbe olvadva, mi Petőfi jellemének egyik alkatrésze s mit zivataros ifjúsága még inkább kifejtett, mára szülői háznál veszi kezdetét. Hogy a hely, hol született, a családi körülmények, melyek közt felnőtt, a hányt- vetett élet, melybe korán belé sodródott, mennyiben hafottak költészetére, szintén mellőzi Zilahy. O Petőfi népies irányát Csokonai- és Gvadányi- nak tulajdonítja, kik már selmeczi tanuló korában kedvencz költői vo.tak. Szeberényi, kitől Zilahy a selmeczi adatokat veszi, se Csokonait, se Gva dányit nem említi, csak Vörösmartyt, de valószínű, hogy Petőfi amazokat is már korán ismerte, azonban nagy tévedés hatásukból magyarázni ki Petőfi népies irányát. A magyar irodalomban már Petőfi föllépte előtt megindult a népies irány fejlődése. Mihelyt költészetünk kibontakozott a klassicismus békóiból, a nemzeti irány már hajlott a népieshez, hogy erősödést és eredetiséget merítsen belőle. Kimutathatni ezt már az Aurorakor törekvéseiben, kivált a Vörösmartyéban; később a népköltészet mind élénkebb figyelem tárgya lön, s megindult a magyar népköltészi