Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Adatok Petőfi halálához.

XL. Nyilt levél a „Vas. Újság“ szerkesztőjéhez.

(Nyomozása és fölfedezése a Kápli Lajos ur kis-babothi lelkésznél volt Petőfinek )

Győr, márczius 4-kén.

A Petőfi halálára vonatkozó adatokat figyelemmel kisértem, nem mintha nagy költőnk halála fölött kételkedtem volna, mert e szomorú meggyőződés már a segesvári csata óta sajátom, hanem kedvenczem végperczei- nek részleteivel, s a szent helylyel, hol a hazát tán leglángolóbban szerető kebel pihen, óhajtottam megismerkedni.

Magam is az erdélyi hadsereg tagja voltam, s zászlóaljam az 50-dik honvédzászlóaljjal Maros-Vásárhelyen készültségben álltunk, mikor a szerencsétlen kimenetű segesvári csata vivatott. Föladatunk volt a beszterczei utón netán előtörő orosz-osztrák sereg megakadályozása.

Azt, hogy imádott parancsnokunk vezérkarával együtt ment Petőfi a bekövetkezett segesvári csatába, szintoly bizonyosan tudom, mint azt, hogy az elvesztett, de a magyar fegyver dicsőségét e veszteség mellett is emelő csatából vissza nem jött.

Az nap, melyen vezérünk megjött, melléje, illetőleg a vezérkarhoz voltam szolgálatra rendelve; s mig ő elgyengült teste üditésére lanyha fürdőt vett, mi az előszobába gyűlve beszélgettünk a múlt nap veszteségeiről, s közvetlen környezőitől hallám, hogy Petőfi Sándor a csatatéren maradt, holtan, vagy a foglyok közt, arról tudomása egyiknek sem volt.

Elég az, hogy vissza nem jött, s ha élve kerül az ellenség kezébe, a vérdühös Haynau alatt, bizonyára kivégeztetik, s ha nem, úgy kegyelem utján 20 éves nehéz várfogságra Ítéltetik, s erről tudomásunk van.

Bujdosása hazánkban vagy a külföldön, most már épen értelmetlen volna, sőt azt sem hihetem, hogy ő, kinek mindene, mondhatjuk éltető eleme a költészet volt, Bach kényuralma alatt hallgatott volna, mint nem hallgathat a ligetnek dalnoka, a kalitba zárt csalogány.

Ezeket tudva, annál inkább meglepett Kápli Lajos kis-babothi lelkész urnák f. évi jan. 2-ról kelt, a „Vasárnapi Újság“ 6-dik számában közlött levele, melyben a meggyőződés határozottságával állítja, kogy Petőfi Sándor az 1851-ik évi julius hava közepén nála volt.

Nem kételkedtem, hogy a tisztelendő ur csalódik, s csakis az e tévedés által előidézett zavar és bizonytalanságon aggódtam. Szerencsémre levélíró maga adta kezembe a kibontakozás fonalát, azt mondván ugyanis, hogy vendégét Babothról Ménfőig vitte és kisérte, s Petőfi onnét Győrbe „P. F. tanárhoz“ ird és olvasd, Posszert Ferencz tanár úrhoz volt menendő.

E hazafias érzelmű családhoz fordultam, s a meleg keblű honleány, ki legelőbb és legtöbbször érintkezett a vándorral; Posszertné asszonyságtól a következő nyilatkozatot nyertem :

„Kapli Lajos ur az év-számban csalódott, miért ? elmondom. — Az 1850 dik év nyarának egyik reggelén a piaczra valék menendő, midőn az ajtóban egy alacsony, szőke, kecske szakállu, szikár, kopott vitorla-vászon blúzba öltözött egyén köszönt, s kérdi, ha Posszertnéhez van-e szerencséje? Igenlő válaszomra magát Petőfi Istvánul mutatta be, hozzá adván azt is, hogy hozzánk van utasitva. Válaszomra, hogy Petőfi Sándort igen, de Istvánt nem ismerek, mert csak Sándor cserélte föl a Petrovics családi nevet Petőfire, azt viszonozta, hogy ő a Sándor, de nem merte magát mindjárt bemutatni. Kételkedtem, mert midőn anyámnál Kecskeméten szálláson volt, Petőfi Sándort barnának ismertem, ez az ur pedig szőke volt.