Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Osataxigolás, Budapest, december 21. rÄ képviselők e téten megint egy félha* sábnyi dicséretet -utalványoztak ki önmaguknak. A dolog úgy történt, hogy a képviselőház könyvtári bizottsága egyhangúan elhatározta, „hogy a Ghiczy-féle könyvtárnak azt a részét, amely a múlt század negyvenes éveinek szép- irodalmi termeikéit és folyóiratait tartalmazza es amely évtizedek óta használatlanul áll a képviselőház könyvtárában, illetékesebb helyre futtatja és a Petőfi-háznaik ajándékozza.“ Szó szerint igy esett meg ez a határozat és ezért utaltak 3d a képviselők — egy fürge és mindig szolgálatkész könyomatos utján —- dicséretet. Megdicsérték magukat azért, hogy egy értékes és úgy bibliográfiái, mint szép- irodalmi szempontból rendkívül értékes könyvtár évtizedeit óta használatlanul hever a kép- viselőházban. Megdicsérték magukat azért, hogy nem olvasnak. Es megdicsérték magukat azért, mert a könyvet oly értéktelen lim-lom' nak tekintik, amit legszívesebben elajándékoznak. Olaszországban szigorú törvény tiltja el a műremekeknek külföldre való eladását, nálunk a törvényhozó urak adnak példát arra, bogy az ember irodalmi értékeitől miképp szabaduljon és miképp lehessen nagylelkű akkor, amikor zsugoriságból nem akar pénzit adni. Pénzt restéinek adni a képviselők, tehát könyvet, rájuk nézve teljesen értéktelen valamit, ajándékozgatnak. E famózus határozatával a magyar képviselőház antipódusa lett annak a bécsi tudósnak, aki csupa tudományszomjből Bolognában -könyvet lopott. Az a szánalomra- méltó, de azért tiszteletet érdemlő szegény ember tudományszomjből más könyveit idegenítette el, a magyar képviselők a nyomtatott betűtől való gyégyithatlan iszonyukban a maguk tulajdon könyveit is elajándékozzák. Még csak nem is pénzért adják el, de ingyen adják oda s boldogok, hogy van, aki a Házat megszabadítja a könyvektől.
