Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

»Mert a íólszet kis korában Ha ismerte, Rósz feje volt, a nevét is Elfeledte. Félni ros^, de jó tartani Néha néha, Sokszor esik az emberen Kurucz tréfa: Sándoron is, ki az oka Hogy megesett ? Kár volt jobban nem vigyázni Egy keveset. Kivezeték istállóból Paripáját, Leakaszták a fogasról Karikását; Fegyvereit összeszedték Egy rakásba, ügy nyomták meg szegény Sándort Yetett ágyba.« így fogták el Rózsa Sándort a ráczok, s akár­hogyan czifrázta is szegény Sándor, másnap este bizony kivezették, hogy elvesztik. Körülfogták a rá­czok, szerviánok, kopasz szája hetyke tisztek, ka­pitányok. »Rózsa Sándor megszorultál Most az egyszer! Egy anya szült; innen ugyan Nem menekazel. Jobb lesz neked könyörögni Térden állva, Mint nyakason bevágtatni A halálba. Nincs egér-ut. Rést keres a sokaság közt, Merre nyilna ? Azt mireli két szeme, mint A vasvilla.« Most jön a fordulat A gondolatot Arany Já­nosnak a Lehel vezérről szóló monda adhatta hozzá. Az a jelenet, mikor Lehel vezér az akasztófa Kérne is ő, szépen kérne, De ha nem tud ? Körül hordja a szemét, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom