Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
alatt még egyszer elkéri kürtjét, hogy hattyúdalát elfujja vele, — s mikor a dalnak vége, akkor Konrádotüti véle fejbe. Hogy ő menjen előtte a más világra. Csakhogy Aranynál nem Rózsa kéri a ráczoktól karikását, hanem a ráczok kérik Rózsát, hogy mielőtt összemetélnék, karóba húznák, mutassa meg nekik, hogyan szokott bánni ő karikásával a csatában? — Ha megmutatja, akkor ígérik, hogy kegyelemből csak egyszerűen fejbe fogják lőni. »Egyet gondol Rózsa Sándor, Hogy attól még Más ember csak gondolva is Elirtóznék. Ide hát a karikásom Jobb kezembe! Szellő fogó paripámat Fölnyergelve! Szellő fogó paripáját Felnyergelik, Hosszú czifra szíjjostorát Előveszik: Nyerít a ló örömében; Az ostor is Megöleli jó gazdáját Háromszor is.« Mily gyönyörű kép! — A karikást, mielőtt kibontaná a pásztor, előbb derekára csavarja, — s onnan forgatja le, mielőtt suhintana. így öleli meg jó gazdáját háromszor is. Most aztán megmutatja Rózsa Sándor a rácsoknak, hogy miként bánik ő ostorával a csatában. Üti, veri képen őket, s »szerencsés az, a kinek csak kék a háta, hogy a hollónak valóját ki nem vágta.« A ráczok csak most veszik észre, milyen bolondot tettek. De már későn. Rózsa Sándor már kiszabadult, s a mint a szétvert ráczok lövöldözni kezdenek utána, — a költő e rendkívül bájos strófával végzi be: »Fütyülő kis ón-madarak, Fütyüljetek! Lám no én is vígan futok Ti veletek. Mit izentek gazdátoknak ? Éjfél tájba Lakzi lesz a szerviánok Táborába.« Ifj. Anniim Kokxéí.
