Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
lap következőleg hangzik: »Szabadság zengő hár f áj a.« A magyar fiatalságnak Arany János. Debreczenben, Telegdy Lajosnál 1849. Ez a füzet volt mellékelve az Arany János ajánlkozási iratához, s ennek mintájára akarta ő ki* adni, s a kormány által anyagi támogatásban része- sittetni azt a három költeményt is, melyet kéziratban bocsátott, mint »közelebb világot látandó- k a t.< Ezek azonban mind a mai napig nem láttak világot. Mert alig egy pár napra arra, hogy Arany János ezt az ajánlkozási iratot a belügyminiszternek be térj észté, hivatta Arany Jánost, Petőfit, és még többeket Kossuth Lajos, s azzal bizta meg őket) hogy lázitsák fel a népet, vagy megvédelmezni Pestet, »vagy romjai alá temetkezni.« És mikor Arany János Kossuthnak e megbízását hallá, rögtön elhatározta magát arra, hogy visszamegy Szalontára. Petőfi is alig két hét múlva már Mező-Berényben volt, s onnan irta utolsó leve- 1 é t Arany Jánoshoz julius 11-kéről. E levélben helyeselvén Arany János félrevonulását, nagyon elkeseredett hangon ir az akkori helyzetről, s különösen magáról Kossuthról, kitől rossz néven vette, hogy közvetlenül ama megbízás után, melyben a »Pest romjai alá szándékolt temetkezés« frázisa fordult elé, elhagyta Pestet, s Szegedre ment. Rossz néven vette ezt Petőfi, s irja, hogy csak akkor boldog, ha felejti, hogy hazája van! — Vajha inkább ne is jutott volna már eszébe julius 29-ig! Talán még most is élne. Nagyon természetes, hogy mikor nemcsak Arany János, de maga Petőfi is ilyen elkeseredett hangulatban volt, hogy ily időben s ily hangulatban Arany János mindenre inkább gondolt, mint a »k ö- zönség számára verseket félivenkint kiadni.« Mert akármily túlnyomó az Arany forradalmi költészetében a naiv elem: tény, hogy oly kevéssé volt naiv ő maga. És mikor arra a tapasztalatra jutott, hogy az ország kormányzója ő hozzá és ifjú társaihoz fordul, hogy megmentsék a hazát, rögtön maga előtt látta a forradalom bukását, s bánatos józanság űzte haza csöndeB falujába. így tehát a kéziratban Szemeréhez beküldött versek meg nem jelenhettek, — sőt valószínű, hogy Szemere Bertalannak soha tudomása sem is volt felőlük. Arany János helyesen ítélte meg a helyzetet. Két hónap múlva a forradalomnak vége szakadt. S az az öt költemény, mely előttünk fekszik, abban a sorrendben, a mint olvasni kell, úgyszólván a forradalmi éposznak öt külön fejezete. Az első egy egyszerű dal, melyben nemcsak lelkesnő tartalom, de igazi hit is lakik; az utolsó egy valódi izgató költemény, szenvedélykavarő, velőig ható, — de a hatalmas eposzi hangban és előadásban ott lappang egy gúnyos vonás, — árulója annak, hogy a költő
