Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
Atyja szabadszállási lakos lévén, mindig fenntartottuk későbbre is az ismeretséget, még azután is, hogy én Szabadszállásról 3 év múlva Fülöpszállásra mentem. Az öreg Petrovics tudtommal sok ideig megtartotta a haszonbérletet nemcsak a fogadó és hus- vágásra, hanem a város úgynevezett szigeti tanyájára és a város alatt levő földjére is. Igen pontos, másokat becsülő, tiszta jellemű ember volt. Neje hasonlókép szorgalmas házinő, minden munkájában igen tiszta, folyvást könnyű fehér fökötőben járt, mindkettő születésre szláv, nyelvre pedig magyar volt; azonban a férj nejénél jobban bírta a magyar nyelvet. Sok disznajuk volt s egykor igen sok malaczuk. Egy ízben felmerült a kérdés: mit csinálnak a sok malacz- czal ? mire a férj azt mondá: »nyársra huzzuk s megeszszük,« felesége azonban igy felelt az indítványra : »bizon, Petrovics, mig áz á nyárs Pestre ván.«A haszonbérletnél sok szerencsétlenség érte, terméketlenség és mostoha idő. 1838-ban házukat a Duna árja elsöpörte, lerogyasztá s lakhat- lanná tévé; ekkor kiment lakni az ipám tanyájára, melynek az ő béresföldje szomszédja volt, hol több szobák lévén, alkalmas helye volt. Ekkor szomorú napok következtek be náluk, mikor féltőbb neműit Fülöpszálláson nénémnél rejté el s több ideig ott lakott. Ez idők alatt Sándor fia miatt is, ki tanulói pályáját hol egy, hol más oknál fogva (színész, katona,) elhagyta, sokat zúgolódott és kijelenté, hogy nem gondol vele többet. Ámde a kifogyhatlan anyai szeretet még titokban is mindig angyaljósággal virrasztóit felette, mire szavaim is ösztönzők. Volt idő, hogy Pét rovicsot is olykor kibékiték szavaink és akkor azután szidta: »áz á rósz kelyek.« Később sorsa jobbrafordultával Szabadszállásról, hová költözött a család: Szalk-Sz.-Márton, Lacz- házára vagy Dömsödre tette át lakását. Elég az hozzá, hogy bár családunkhoz igen közeli baráti viszonyban állt, elmenete után soha bennünket meg nem keresett, oly igen restelte sorsa változtát, mert egykor jó módban voltak, később azonban egészen elszegényedtek.— Legyen áldott emlékök! igen jó emberek voltak. Ujlaky István.
