Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
— Petőfi Sándor programmbeszédjét közli a Nemere, melyet 1848. júniusban a fülöpszállási választókhoz intézett. A programmbeszédet dr. Lesták Ambrus kunszentmiklósi községi orvos őrizte meg és adta át Benke István református gimnáziumi tanárnak, ki azt a Nemerében teszi közzé. A programmbeszédben jellemzők a következő sorok: Olvassátok el azokat a könyveket, a melyeket irtam; jó rakás; abból meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindig a népet és pártját fogtam és küzdöttem érte. Könnyű most a nép barátjának lenni, most, mikor a nép az ur a hazában és a világon; de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hítták és megvetették s engemet szintén megvetettek és keserűséggel illettek, mint a nép pártfogóját. E fáradozásaimért egy jutalmat kívánok, azt a jutalmat kívánom, hogy olyan helyre állítsatok, a hol értetek tovább is fáradozhassak s a hol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam. Szükségesnek láttam ezeket elmondani magamról a végett, hogy némiképen megismerjetek, hogy legalább tudják, hogy ki és mi vagyok, a kik még nem tudták. Ha valaki csakugyan dicsekedésnek veszi élőbbem szavaimat, ám vegye; megengedem hát, hogy olyan pimasz voltam, hogy hetvenkedtem, de olyan alávaló sohasem voltam, hogy akárkinek is hízelkedjem. A legjobb alkalmam volna rá most megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti ilyen meg ilyen dicső, páratlan, hasonremek emberek vagytok. Ha én azt amúgy hosszas kacskaringósan kikauyargatnám, tudom, nem esnék rosz- szul egyikteknek sem, sőt közületek többen megsimi- tanák a bajuszukat és a hajukat s azt mondanák: »ejnye, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek!« Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztallak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Márczius 15-ig az egész Magyarország nagyon szolgalelkü, ku- tyaalázatosságu ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álhatók az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatok másztatok előtte.
