Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

cziák iránt érzett meleg rokonazenvének ad kifejezést. Lefordította Moreau, a szerencsétlen franczia költő gyönyörű versét, az Egy emlék a kórházban czimüt, melynek refrainje: Szegény Gilbert, mennyit nem szenvede! Ezenkívül irt egy franczia tárgyú költe- j ményt, a Beaurepaire czimüt, melyben Verdiin hős kapitányának esetét énekli meg :

Hogy kitelt a francziáknál

A király becsülete

(Mint ezernyolczszázkarminczba'

S most valami két hete):

Fölberzenkedett a német,

S esküvék, hogy boszut áll,

Megöli a szabadságot És megmenti a királyt.

S vitte zsoldos seregét, és Longroy már meghódola;

Megy tovább, Verdunön a sor,

Elkezdődik ostroma.

Verdun gyáva népe reszket,

S reszkető félelmiben Térd- s fejet hajtást határoz,

Hogy hántása ne legyen,

De az őrség kapitánya,

Beaurepaire mást beszél:

Hódolásról nem lehet szó,

Még nem oly nagy a veszély.

Ha az ellen fegyverünkbe Szerelmes, jól van tehát Hadd vegye ki kezeinkből,

Mi magunk ne adjuk át.«

Aki gyáva, siket is, nem Hallgatott rá a tanács,

Tollat nyújtanak neki, hogy írj’ alá a hódolást.

Beaurepaire elhajítja A tollat s fegyvert ragad S lelkesülten és elszántan Mondja ki e szavakat:

»Éljétek hát túl a szégyent,

A gyalázatot; de én Az ellennek csak holttestet Adni át megesküvém.

Bátraink előtt halálom Majd mint vonzó példa áll,

Én betöltőm eskü vésem,

Végszavam szabad halál.«