Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

Neki szegzé kebelének S elsütötte fegyverét,

S ez szivéből kiszakító Életének gyökerét.

(1848.)

Petőfi érzelmeit leginkább visszatükrözi Béran- ger iránt való előszeretete. A Legújabb dalban mintegy a saját érzelmei vannak megtestesítve :

Oh Manuel, fölkelt im Francziaország! Szabadságának nincs többé ellensége.

Ilyennek álmodtuk, ilyennek mi őtet!

Ez az óriás nép nem hagy semmit félbe.

Mért nem hagyott téged közöttünk az Isten,

Ha már elérhetjük a megígért földet ?

Mit vétettél, hogy úgy haltál meg mint Mózes ?. . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek!

A magasztos harcznak győzedelmes végén Kicsiny kis kunyhómról megemlékeznél te,

Az ilyen nagyszerű láznak napjaiban Van egynek a másra leginkább szüksége.

Sokáig hallgatnék hosszan ölelkezve,

Aztán lecsókolnók árját könyeinknek,

És elkiáltanók • »Vive la République!.. .« Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek!

Tudjátok, tudjátok? a Jeu-de-Paume óta,

Hol az uj korszak nyílt, melyben a győztes nép Ide befolyatta a mi szép hazánkba Az egész világot, mint a szívbe a vért,

A magasztos és bölcs, véres arany könyvben, Amelyet minden év uj fénynyel töltött meg,

A négyvennyolczadik év a legdic őbb lap!.. . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek!

Soványnyá tette a királyság a házat,

S leveti horgonyát a futó homokba;

Jött a villám s felforditotta a trónt,

S kerestem ezt, de nincs se hire se hamva; Helyette találok termékeny országot,

Melyet majd a nemes vér termékenyít meg, Dicsőséges föld, mely egy világot táplál!.. . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek !

A republika nagy és állandó marad,

Betelvék vágyaink; de én szeretőiek,

Emlékszem keserves felkiáltásodra:

»A holtak örökké alusznak, szegények!«

Aludni, midőn főikéi Francziaország,

Midőn, hogy kivívja a nagy győzedelmet, Szüksége van neki szellemre és kardra!. . . Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek!