Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Petőfitől tanulták meg szeretni szüleiket, gyermekeiket, nejeiket.

Nem mondhatnék-e erre diadalmasan: okos ember csakfnem hisz el ilyet!

De mi nem játszunk a szavakkal, hanem értjük, mit akar a „V. U.“ a hibásan használt szóval kifejezni, tudjuk, hogy ezzel csak azt jelenti ki,* hogy Petőfi tette úgyszólván divatossá a családi érzelmek költői feldolgozását és ezért — nem keritünk sötét felhőtábort a „V. U.“ egére.

Azt hiszszük, e méltányosságra a „V. Újság“ hasonlóval fog felelni. A betű megöl, a szellem éltet'

S ha már a „V. U.“ a comparative betűjétől nem akar tágítani, vájjon azért, hogy Tóth Kálmánban „nagyrészt“ több „átérzettséget“ (tehát nem gondolatmélységet, csak kedélyit) találtunk, tagadói lettünk-e Petőfy nagyságának? Mert Benedek jobb lovas I. Napóleonnál, következik-e abból, hogy nagyobb hadvezérnek mondjuk ?

S hogy egy positiv magva is legyen a tollvi- tának, engedje meg a „V. Újság“ kifejezni azon nézetünket, hogy irodalmunk már elég gazdag arra mind kiváló egyénekben, mind jeles müvekben, hogy ne legyünk kénytelenek (s ezt a jelen vita tárgyától, Petőfitől eltekintve, mondjuk) egyes müveket érdemükön túl nagyítani, egyes irók egyes tulajdonait kelletükön túl dicsőíteni. Követeléseink színvonala — mondtuk egyik czikküukben — újabban emelkedett; tárgyilagosságunk — mondjuk ezt ki most — saját termékeink irányában szintén fokozódott. Mióta nemzeti életünk nem szorul úgy irodalomra, mint majdnem egyetlen nyilatkozási szellem terére, szabad és hasznos objective bírálni magunkat, a kegyelet s a kezdetlegesség szegénysége nem kényszerít többé más mértékkel mérni idegent, mással a honit.

Beszéljünk a magunkéról magunk közt oly higgadtan, mintha egy idegennek beszélnénk, a ki nyelvünket értvén véleményeinket ellenőrizheti,s elfogulatlan lévén megítélheti termékeinket. Akkor aztán a mü nagy fog maradni, bár hibáit vagy hiányait elismerjük; a nagy szellem sem lesz kisebb, ha egyéniségét tisztán körvonalozzuk.

(Helyreigazítás.) Szigligeti Ede ur a Moliére-ünnepólyhez irt epilógjában Moliére utolsó darabját „s z i n 1 e 1 t betegnek“ czime- zi. Miután e czim teljesen hibás,nehogy az Szigligeti ur neve által mintegy szentesítést nyerjen a laikusok előtt, tudomásul adjuk, hogy az idézett darab czime francziául: „Le malade i m a g i u a i r e“, az „imaginaire“ pedig nem „s z i n lelt“, hanem „képzelt“ beteget jelen*. x. y.

■