Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

éppen ellenkezőleg. A társadalom, az állam, a város dolga, hogy a művészet közkincscsé lehessen, hogy művészi életről beszélhessünk, vagy ha v a n, hogy ne beszéljünk róla. Egy kicsit ugyan a művészek dolga is. A művészet élete és a társadalom élete között kell, hogy nexus legyen. Hiszen egymásból élnek, egymásból inspirálódnak. A dzsentrigőgnek, a titulus-mániának, a hivatali prüdériénak, mely a magyar minden pályabeli arrivékat a társadalom alacsonyabb rétegeitől elkülöniti, nem szabad a művészetben is felburjánoznia. L’art pour Tart! Ez lehet a művészek elve, de nem a művészeté, így egy kicsit nagyon is osztálygőg ize van. Azt hiszem.

*

Ennyit, csak úgy czeruza hegyről. De van itt még annyi, de annyi mondani való, majdnem annyi, mint amennyi tenni való van. És, mint amennyit, bajosan hiszem, hogy valaha is meg fogunk tenni. Nem fogunk megtenni. Ergo: beszélni fogok róla.

10

A háziasszony bére. A derék feministákról a legrosz- szabb akarattal sem lehet elmondani, hogy ötletekben szűkölködnek. Legutóbb azt találták ki, hogy jó volna, ha a háziasszonyok bárt követelnének. Az a munka, amit odahaza végeznek, olyan fontos és olyan súlyos, hogy bért, zsoldot érdeme’. Mindezt pedig a női méltóság harcosai és — ahogy ők szeretik magukat nevezni — fenkölt apostolai találták ki. Egyet azonban elfeledtek. A két heti felmondás kikötését.