Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
16 Egy kis művészeti pourparler. Minálunk mindenről beszélnek. Különösen arról, ami nincs. S ebben van némi logika. Ha nem is magyar, nem is népdali logika, de logika. Ami van, arról már nem kell beszélni. Ez is magyar következtetés. Lokális konzervativizmus. Ami van, az van. És, ha agyonhallgatjuk, akkor is van. A „van“-t nálunk nem követi a „legyen“. A fejlesztés, a tovább akarás, nem magyar tulajdonságok. Van és addig van és addig hallgatunk, amig a „van“ „nincs“-re zsugorodik. Akkor aztán újra beszélhetünk róla. Beszéljünk tehát a művészetről. * Művészet, denique, magyar művészet, a szó nyugoteurópai értelmében, általános, sőt legprimitívebb értelemben nincsen. Nem azért nincsen, mintha lett volna és nem beszélnénk róla eleget: nincs, mert nincs. Van festőművészünk, szobrász- művészünk, plakettművészünk, grafikusművészünk, iparművészünk és velük, az egyéni művészekkel együtt, van festőművészetünk, szobrászművészetünk, plakettművészetünk, grafikusművészetünk és iparművészetünk is. Művészetünk, denique magyar művészetünk még sincsen. Bocsánat a kompri- málásért: nagyművészetünk, közművészetünk, átlagművészetünk nincsen. *
