Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
17 Nincsen! A művészet velejárója az életnek. A magyar művészet pedig nem jár a mi életünkkel: semmi köze a mi életünkhöz. Ez a művészet osztályművészet. A művészek művészete és a kiváltságosak művészete. Talán még a polgári osztály egy szerencsés rétegének művészete. Az élet pedig nemcsak a művészeké, nem csak a kiváltságosaké, nem csak a polgári osztály egy rétegéé, hanem mindnyájunké: a köz-é, az átlag-publikumé. Amig a mi művészetünk, mondjuk, művészeink kenyér után járnak, addig a lét természetes stratégiája szerint oda gravitálnak, ahol a kenyér található: a kiváltságosakhoz, az említett osztályréteghez és — last but not least — az államhoz. Amikor pedig a kenyér mellett kalács is jut, akkor ugyanezeknek egyenrangú barátságában kéjeleg. Az alárendelt szerepet a parvenü-társulás váltja fel. * Kiváltságosok, jómódú polgári osztály, állam . . . nagyjában mindenhol igy van. Ám az előnyösebb, fejlődöttebb gazdasági körülményekkel nem is számítva ezúttal, mindezek — máshol némi nexusban vannak a művészi közérzéssel, a tömeg ösztönszerű művészi velleitásával. Mi köze nálunk a kiváltságosaknak, a jómódú polgári osztálynak, az államnak, a művészi közérzéshez ? Vájjon a tárlatok és múzeumok művészetdokumentálásában, van-e némi megnyilvánulása ennek az értelemnek ? Van-e minden megnyilvánulása ? Kérdés,— melyről sokat lehet és sokat kell beszélni. Annyira
