Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

V * \-sB. (íyu la, decz. 7. E lapok nem régi egyik számá­ban^ magyar hegedükirály Reményi, hazafias fölhívást intézett a nemzethez s egyszersmind annak nyomán alá­írási iveket bocsát szét az országba a végre, hogy Petőfi net a haza szivében Budapesten illő fényes emlékszobor állíttassák. Tisztelem én Reményit és hazafias törekvését, tiszte­lem annyival inkább, mert Reményi jó példával menve elő, 10 aranyat a mintaversenyre, 50 irtot a szoborra ma­gára irt alá, — s ma is folyvást művészi körútiéban folyton-folyvást; ámde ezen őszinte tisztelet-nyilvánítás, ez elismerés nem zárja ki, nem tiltja meg nekem mint egyenes magyar embernek a nemzet színe élőt', mely elibe vitte Reményi az ügyet, nyíltan kimondanom, hogy amaz ő általa mini egyes, bár nagy mti vész és hazafi által tett kezdeményezés nem lehet kielégítő; nem lehet pedig azért, mert nem felel meg Petőfi a páratlan magyar lángész-költö óriás nagyságának, nem felel meg a kegyelet azon köz és nemzeties jeliemü kifejezésének, melylyel a magyar faj létezése óta egyik legnagyobb,legkedveltebb dalnoká­nak oly önkénytesen, oly ellenállhatlanul adózni tartozik. Élnek és élünk a dicső költőnek számos tisztelői, kik a közelmúlt vasidök és körülmények dermesztő nyomása alatt is, a népszerelméről, „Petőfidről ezerszer emlékez­tünk vidékeken is, — örömünkben és búnkban, hol az élő, holt holtnak hitt Petőfi nyomdokait keserédes érzel­mek köz kerestük, sőt folyvást keressük; és mégis, mert a lehetőség meg volt és van, hogy elvérzett, saját könyör­gése szerint „nem az ágyon“ de „a véres csa­tatéren.“ Baráti b'zalmas körben épen Debreczenben a nemzet által már ismert hazafi Csanak József kereske­dő rokonom és barátom házánál, az én tárczámba „Pe­tőfi szobrára“ ha csakugyan kell — (bár ne kellene és kelljen) és szabad fog lenni föl is állítani, már 1859- ben kik száz forintjával, kik erszényük szűk voltához képest 5 írtjával, 1 írtjával sat. — kötelezőleg jegyez­tük be ajánlatainkat, — melyeket, ha ezen mostani in ditványom sikerülni fog, a hozzám is eljuttatandó ivre bejegyzők, s a pénzt is akkor összeszedem. Azonban ez el­járással eddig hallgattam ; voltak lelkes nők is, kik már tettek gyűjtéseket. Mind szép 1 mind jó! de mind forgá­csolás, mind kevés, és a kezdeményezést nyilván tenni csak nagyszerűen illik, szabad, b azok nak kell, kiket ez illet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom