Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
79 forintjába került, hozzá számítva a régibb expedicziókat is. De ez árt megérdemli nem a földterület, mely még most újabb beruházásokat igényel, hanem az a körülmény, hogy DélAfrika ezen vidéke a rablótörzsektől most már teljesen ment s a czivi- lizáczió nagy munkája háborithatlanul folytatható. A természet kincseivel gazdagon megáldott s a kaukázi faj természetének is megfelelő földrész egykor még az emberiség művelődéstörténetében jelentékeny szerepet is játszhatok. Orosz udi diákok. Oroszországban tudvalevőleg sok mindenfele dolog nem szabad, de a nőknek szabad az egyetemre járniok. Csupán a szentpétervári egyetemen 600 fiatal nő tanul jelenleg orvostant, filozófiát s más egyebet; csupa hetyke dámácskák, kik keményen szívják a czigarettet, egyedül látogatják a kávéházakat, de nem mindig térnek haza egyedül. Atalában a diák urak renoméja sem valami kitűnő, de a női diákoké épenséggel rossz, oly rossz, a milyen csak egy nőé lehet. «Műlovarnők» és ballet-höl- gyek Lukrécziák egy pétervári női diákhoz képest, pedig ezek csaknem valamennyien jó házból valók, ámbár lehetnek köztük némelyek nagyon szegények, s ruták ahhoz, hogy férjhez mehessenek. Nagyon jellemző azon sajátszerii nézetekre nézve, melyek a morált és az erkölcsi életmódot illetőleg a jobb körökben is uralkodnak, hogy 17—50 éves leányokat Pétervárra az egye temre küldenek, épen úgy mint nálunk vagy egyebütt a fiatal embereket elküldik Budapestre, vagy Berlinbe, Lipcsébe stb. Az orosz női diákok, s természetesen leghamarabb a szegényebbek, a kiknek csinos képök van, a testőrtisztek vagy ismeretes öreg urak áldozatai lesznek, kiknek nagy a kopaszságuk és nagy az erszényük; a legszolidabbak megelégesznek egy diákkal, egy kollegával s megtörténik, hogy össze is házasodnak s aztán együtt folytatják és végzik be tanulmányaikat. Később a diák- férj megtelepedik valahol talán mint ügyvéd, s a feleség egy fehér porczellán-czimert akaszt ki az ajtó mellé, melyen fekete hetükkel ez olvasható : «Dr. Anna Iwanowna X. gyakorló-orvos és szülész. Rendelési órák délelőtt 10—15, délután 6—8». Sehol nincs annyi szerencsétlen házasság, mint Oroszország nagyobb városaiban. Az orosz nők elkorcsosodásának azonban csupán és egyedül a férfiak az okai, kik sem a gyermekekkel, sem az anyákkal nem tudnak bánni, két hét múlva hűtelenek nejükhöz, a fiatal leányokkal, kiknek ott neveltetniük kellene, úgy társalognak, mint valami vértes katonával, dohányozni, pálinkát inni tanítják, s magánosán engedik őket csatangolni. Egyébiránt azt el kell ismerni, hogy a női diákok az előadásokat szorgalmasan látogatják, melyeket a legjobb tanárok tartanak. Oroszország a mostani női diákokkal 600 tudós asz- szonynyal gazdagabb, de 600 családanyával szegényebb lesz. A kis nemesség a múltban. E czim alatt tartott közelebb a budapest-terézvárosi körben fölolvasást Eötvös Károly, érdekesen vázolva a magyar kis nemesség 1848 előtti életét s több jellemző vonást beszélt el életéből. Itt adjuk egy kis részét fölolvasásának : Pápai Sámuel litterátorunk, ki maga is nemes ember s uradalmi ügyész volt, 1855 körül tiz éves Lajos fiát katonai iskolába adta, még pedig Ausztriába, valamelyik katonai nevelőintézetbe. A fiú felnőtt, huszár lett, 55 éves lett a nélkül, hogy hazáját valaha láthatta volna. Bécsben, Prágában, Lem- bergben növekedett fel, a hol minden utczasarkon cs. kir. rendőr vigyázott a békére s a hol a sok cs. kir. bírósággal, hatósággal, elnökkel, biztossal, hivatallal, finánczczal, prókátorral, közjegyzővel s több efféle cs. kir. rendfentartó népséggel tele volt a város. Ez volt a modern miveit állam és annak szabadsága. Egyszer a negyvenes évek elején hazajött Pápára atyafilátogatóba. Szép fiú volt, huszártiszt volt, mulatságot kellett csapni a hazajövetel örömére. Húzta a czigány a «Griff»-ben, folyt a bor és pezsgő, éjfél felé már az asztal tetején tánczoltak a nemes atyafiak, vagdalták az üvegeket a falhoz s csaptak olyan zsivajt, hogy a fele város nem tudott aludni. A huszártiszt volt a legcsöndesebb, sehogy se tudott belemelegedni a mulatságba. Mintha folyton aggódott volna valami fölött. Végre Mik'ós bátyját félre szólítja a sarokba s azt mondja neki: — Te Miklós, már nagyon zajos a mulatság, ide talál jönni a policzáj. — Micsoda policzáj? — Hát á policzáj, a ki rendet csinál. — Hejli öcsém, nincs nálunk policzáj. — Nincs-e ? Hát aztán a rendet, csendet ki állítja helyre, ha megzavarják ? — Mi magunk. — Hát ha magatok csináltok zenebonát, ki akkor a birátok ? — Mi magunk. — Hát mikor nevezett ki benneteket birákká a király ? — Sohase. Nincs annak jussa a mi nyakunkra birát nevezni. — De hát hogy születik nálatok a biró? — Választjuk mi magunk. — Hátha rossz bírót választotok, mi lesz akkor ? —- Elcsapjuk mi magunk — A huszár mind nagyobb szemeket meresztett. — Hát aztán nektek ki a fölebbvalótok ? — A ne mes vármegye, öcsém. — Kik teszik azt a nemes vármegyét ? -— Mi magunk. — Hát ebben az országban nincsen törvény ? — Van itt, öcsém, elegendő. — Kik hozzák a törvényt ? — Az országgyűlési követek. — Hát azokat ki választja ? — Mi magunk. — Ejh édes bátyám, nem jól van ez. Nagyobb urak vagytok ti, mint maga a császár. — Már hiszen édes öcsém, szó a mi szó, mig én nemes ember maradhatok, addig csakugyan nem cserélek a te császároddal. — No édes bátyám, szólt a huszár fiú fejcsóválva, ez ország sokáig fenn nem állhat, ilyen boldog népet Európa potentátjai itt közelben meg nem szenvedhetnek. Vigyázz az én szavamra. — így gondolkodott a magyar kis nemesség társadalmi jövőjéről 1840-ben egy külföldön nőtt magyar ember. Keleti közmondások. Semmi, sem tükrözi vissza oly liiven a nép kedélyvilágát, mint a népdal és a közmondás. A népdal a népet érző, a köz • mondás gondolkodó oldaláról mutatja be. A fantasztikus keleti népeknél rendkívül dús a népirodalom magvas közmondásokban. Ezek nagyrészét a szent könyvekben (Korán, Zenda-Vesta, Konfu-cse iratai) találjuk, de a keleten utazóknak sikerült több ily jellemző közmondást a nép ajkáról is ellesni. Az ily rövidke mondások versenyeznek a legjelesebb görög gnómákkal, sőt több tekintetben, különösen bizarr, de találó hasonlatok tekintetében, felül is múlják azokat. Epene bizarr gondolatok teszik előttünk szokatlanokká s különösekké e velős közmondásokat, ám ha a dolog mélyére tekintünk, majd minden állítás logikai s gyakorlati helyességét belátjuk. De hadd szóljanak magok a közmondások. Ez alkalommal nehány török, khinai, arab és perzsa közmondást mutatunk be. Török közmondások. Ezer köny sem fizet ki egy adósságot. A jó ló bátorságot önt a lovagba. Vannak szók, melyek hasonlítanak a piszkos czukor-süte- ményekhez. A koldus arcza fekete, de azért a tarisznyája tele van. Annak, ki kenyerét egyedül eszi meg, egyedül kell elviselnie fáradalmait is. Az éj a holnap kezdete; Isten tudja, mire virradunk. Hazug az, ki mindent elbeszél, a mit hallott. A kár a haszon testvére. A farkas csak szőrét változtatja, de nem természetét. A ki nem bir tudomással a részletekről, nem méltatja figyelmére az egészet. Az akadályok tanácsot adnak. Az embernek két ellensége van, melyek neki drágák : javai s gyermekei. Ezer barát: kevés; egy ellenség : sok.
