Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

80 Ha ellenséged nem nagyobb, mint a hangya, vedd olyan­nak, mintha elefánt volna. A kutya ugat, de a karaván tovább halad. Ne halj meg, oh szamaram ! A tavasz eljövend s vele a lóhere ! A szív egy gyermek; reményli, a mit óhajt. Minden esemény leczke. Khinai közmondások. Isten nevével sok rosszat elkövettek. Egy borsszem többet ér mint egy kosár tök. Hova a bor bement, onnan kiszaladt a titok. Ha kicsiny termetű feleséget vettél, hajolj le hozzá, ha beszélni akarsz vele. —z—y. Üveggyártás az indiánoknál. Az oly ember, ki a gazdagságot és tisztességet nagyra becsüli, bölcs lehet, de a kor romlottsága ellen nem védheti meg magát. Ha a tsu madárnak nem volnának olyan szép tollai, s ha a the (antilop-faj) oly finom gyapjat nem hordana, mindakettő békében élhetne. A kis harangok gyakrabban csöogenek, mint a nagyok. Soha sincs az embernek nagyobb szüksége szellemessé­gére, mint mikor ostobával van dolga. Az egész élet félelemből áll. Félünk atyánktól, anyánktól, az uralkodótól, a törvényektől, az időjárás esélyeitől, s a sze­rencse változásaitól. Ne mondj mesét hiszékenyeknek, mert igazságnak veszik. Jó könyv, jó beszéd jót okozhatnak ; de egy jó példa sok­kal ékesszólóbban szól a szívhez. Arab közmondások. Az, ki távol van, gyakran többet használ egy ügynek, mint a ki a közelben van. Az a legjobb föld, mely téged hord. A fösvénység minden rosszat magában foglal. A viz, mely sokáig áll, megromlik; hogy tiszta maradjon, folynia kell. A félénk kereskedő szegény kereskedő. A mohamedán arczán öröm ül,mig lelkében bánat honol. Senkinek se szabad mondania a maga mentségére azt, hogy igaz eszközzel élt gonosz tettben, s hogy a gonoszt csak azért használta, hogy igazságos dolgot érjen el. Boldogtalan az az ember, ki meghalván, javait családjára hagyja, s isten itélöszéke elé csak bűneivel megy. A ki a szűrőn nem lát keresztül, az vak. A csöngetyűk nem ijesztik meg az öszvért. Egyik ember a másiknak tűkre. Perzsa közmondások. Az alamizsna a gazdagság sava; ez az, a mi a romlott­ságtól megment. A ki fájlalja a rosszak sorsát, igazságtalanságot követ el a jókkal szemben. A kaczér nő olyan, mint árnyékotok : kergessétek, elfut előletek ; fussatok el tőle, utánatok szalad. Ha a fejedelem leszakaszt egy gyümölcsöt, a miniszter kirántja a fát. Mennél nagyobb a foghagyma-csomó, annál jobban bűzlik. A tudatlanság gebe, mely megbotlik azok alatt, kik rajta ülnek, s megnevetteti azokat, kik vezetik. Méltán szomorú az olyan molnár, a kinek a malma zaka­tol ugyan, de az őrlött lisztet nem láthatni. Az oly ember, ki bölcseségre vágyik, már bölcs ; az, ki azt hiszi, hogy már az : bolond. Csókold meg a kezet, melyet nem vághatsz le. (Egy önér­zetes rabszolga mondása.) Az ígéret oly ajándék, a mi semmibe se kerül, s mégis örömmel veszik. A valódi bölcseség mindenkitől tanul. Héber közmondások. A korcsma ajtajánál mindenki testvér vagy barát; a fogház kapujában nincs sem fivér, sem barát. Két darab száraz fa hamarabb elég mint egy darab nyers. Az amerikai indiánok nem egyszer költötték fel maguk iránt az európaiak figyelmét. A földművelés terén bámulatot gerjesztettek. Sőt mi több még iparukkal is elég dicséretet, szép elismerést szereztek magoknak. A Missouri közép folyásánál az úgynevezett minetárisok még az üveggyártással is foglalkoz­nak és foglalkoztak már régi idők óta. Üveggyöngyeik még jelenleg is vannak emlékképen a régi időkből. Hogy már régente is ismeretes volt náluk az üveggyártás, azt a sírokból napfényre jutott szép leletek is eléggé bizonyítják. Hogy saját fölfedezésük eredménye-e az üveggyártás, az még kérdés marad. A benlakók azonban erősen állítják, hogy sem Európából, sem Ázsiából nem vándorolt hozzájuk. A minetárisoknál jelenleg két fajta üvegkészitmény van. Vannak nagy golyó és tojásdad gyöngyalaku készítményeik, vannak azután sík, háromszögű táblácska formák, a melyeknek egyik fele sima, mig a másik oldala érdes. A háromszögű táb­lácskákon lyuk is van fúrva, hogy fonalat lehessen rajta áthúzni. Az utazók azt beszélik, hogy e tárgy az indiánoknál igen nagy becsben áll. Csakis oly egyén viselheti, a ki társai között bármi utón kitűnt, az érdem elismerését kivívta, azonban nemcsak a férfiaknak, de a nőknek is meg van engedve e gyöngyök vise­lése abban az esetben, ha a leányt már gyermekkorában elje­gyezték. A kisleánykának, mint fejdiszt, mely homlokára eresz­kedik alá, addig kell viselnie, mig meg nem volt a lakodalom, ha ez megtörtént, akkor e kötelezettsége is megszűnik. Küzdelem a tenger fenekén. Smale James nevű tengeri búvár folyó évi január 17-én reggel Belfast kikötőjében — Irhonban — iszonyú veszedelem­nek volt kitéve. E búvár a kikötő töltése, védgátja körül egy akna ásása miatt leereszkedett a fenékre. Alig bocsáttatott le és készülődött munkájához, azt vette észre, hogy bal karját valami nagy erő ragadta meg és tartja erősen szorítva. Nehéz ólmos csizmáival azonban annyira felzavarta az iszapot s ez által oly zavarossá teve a környező vizet, hogy féllábnyi távolságban sem volt képes bármi tárgyat is megkülönböztetni, és nem tudta ki­venni, miféle iszonyú erőszak tartja őt hatalmában. Csakhamar leülepedett az iszap, megtisztult a viz, és borzalommal látta, hogy karját egy irtózatos nagy polyp fonta körül egyik kültag­jával. Tudjuk, hogy a polyp oly tengeri állat, melynek testzöme hátsó végén Barlangos izekből álló több kültagja van. A búvár nem bátorkodott jelt adni a felhuzatásra; méltán tartott attól, hogy a polyp el nem fogja bocsátani zsákmányát és ha öt a túl­nyomó erőszakkal húzzák fölfelé, vagy a felvonó kötél fog el­szakadni, vagy az ő karját fogja kitépni a szörnyeteg, melyet igen nagynak és erősnek tapasztalt. A végső veszély már csak pillanat kérdése volt. A polyp egy másik kültagját is kinyújtván, azzal Smalenak jobb karját is megragadni, s az egész embert azon üregbe erőlködött behurczolni, melybe maga is bekúszni s zsákmányát fölemészteni iparkodott volna. Ellenben Smale lélekjelenlétét legkisebb mérvben sem veszítve, a polypnak utána nyuladozott kültagját gondosan és ügyesen kikerülte, sőt még a szabadon volt jobb karjával a bányatörésre való éles és ne­héz vasrudat addig vagdalta minden erejével a polyphoz, mig végre balkarját is megszabadítva érezte. Gyorsan adott ekkor jelt a felhúzásra, s alig ért fel a bárkába, már a polyp is fölme­rült, de élettelenül a vizszinre. Nyolcz láb hosszú volt át­mérője. Franklin Tármilaf nyomdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom