Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

46 tehát el kellett valahogy takarítani, hogy a közé fagyott tár­gyakat biztos helyre lehessen vinni, előbb, semmint a nagy jégzajlás megkezdődik. Ezért határozták el magukat a jégrobbantásra. Egymás­tól nem messze több aknát állítottak fel, melyek egyszerre rob­banván, olykor meghasitották az egész jeget két-két akna között, ügy mentek azután helyről helyre, mig az egész víztükör nem volt tiszta a jégtől, s a befagyott hajókat nem lehetett tovább vontatni. Képünk, melyet lapunk mai száma közöl, egy ily jelene­tet ábrázol, abban a pillanatban, midőn két akna egyszerre robban fel, nagy mennjTségü jégdarabokat, s vizet hajítván magasra a levegőbe. Az észak-albán hegyi törzsek. Több mint kétezer év óta laknak e vad törzsiek a Balkán félsziget északi részében, a nélkül, hogy népvándorlási viharok megmozdították volna, vagy a változó korszellem valamit vál­toztatott volna szokásaikon, jellemeiken vagy erkölcseiken. Ez a nép az, melynek eredete még homályosabb mint a mienké, az igaz, hogy a tudomány nem is foglalkozott velük soha, úgy szólván ott lettek feledve, mint vulkáni vagy özönvizi evolucziók által terméketlen térre lökött sziklatömbök. Már ezért is eléggé érdekesek, hogy velük foglalkozzunk, ha ennél nagyobb okunk is nem volna erre, a körülmény tudniillik, hogy immár mahol­nap közvetlen szomszédunkká válhatnak, s tán nem sokára személyes érintkezésben fogunk meggyőződni arról: vajon mennyi a való sokat emlegetett vitézi virtusaikból ? A keresztény műveltség, mely túl rajtuk sok vad népet megszeliditett, nyomtalanul vonult el fölöttük, s ha a Balkán körül csaták viharai dúltak, ők azokban mint a legharcziasabb faj szerepeltek, de a krónika mitse tud arról, hogy a pélazgok ez utódai valaha valamit tettek volna a polgárosulás érdekeiért, ügy van mindez ma is, mint kétezer év óta mindig. Vannak e hegyekben pásztorok, rablók, harczosok, van albán fegyver, de — könyv, az még nem született e földön. Az albán nemzeti hős Skanderbeg halála (1567) óta egész a 19-ik századig csak ritkán volt szó róluk Európában; ez időt ök arra használták, hogy a szomszédos szerbeket észak, a bol­gárokat kelet és a görögöket dél felé szorítsák. Csak Tepeleni Ali pasa szereplése, a görög szabadság- harcz és legújabban a hírhedt albán liga működése emlegettet- nek gyakrabban, és valószínűleg fognak emlegettetni, mert akármely hatalom alá kerülnek, úgy látszik kemény dió lesznek bármelyik számára. Az albánok magukat büszkén styipetároknak nevezik, de különböző apróbb törzsekre oszlanak. A Lim és a Skumbi közt lakó gégek — északalbánok — különféle törzseinek nevezetes sajátságuk, hogy a helyi hazafi- ság érzelme sokkal erősebb bennünk, mint a vallási fanatizmus. Műveletlen népnél ez valóban bámulatos. Külellenség, idegen nemzetiség ellen keresztény és mohamedán rendesen összefogva harczol A gégek legdélibb törzsei a Matija és Dibra, az előbbi dél­nek Durazzotól és Toranától, utóbbi északnak Elbassantól. Mindkét törzs izlamita, vad és a rablást szenvedélylyel űző. A dibrák törzse a Drin két oldalán s Elbassantól északra a legnagyobb a gégék közt, szám szerint 106,000, s az alsó es felső Dibra kerületeben lakik. Csak 500 lelket számláló katho- likus község van e területen, a miben mindenesetre bámulatos nem az, hogy csak ennyi van, de hogy ez a kevés itt megtüre- tett és fönn tudta magát tartani. A 18 ezer ó-liitü bolgár azon­ban egyre fogyatkozik. Ezeket állítólag még kevésbbé tűrik, mint a katkolikusokat. Átalában az idegenre nézve az itt tar­tózkodás életveszélyes. Dibrától és Matitól északra laknak a sokat emlegetett miriditák, a kik katliolikusok, számra 19 ezeren, s öt zászló­aljra (burják) és 14 ferenczrendi egyházközségre oszlanak. A miriditák harczosok, s önkormányzattal bírnak, mely két kö­rülmény bizonyos tekintélyt szerez nevüknek, mig a többiek fölött rendesen egy ottoman kajmakám, vagy közvetve egy pasa parancsnokol, a miriditák száz év óta maguk választják maguk közül kapitányukat, a Dkon Márkus családjából. Csak háború idején kötelesek katonáskodni, s a portának csak igen csekély adót fizetnek, ezt is csak elvileg, mert a porta ez összeget visszaajándékozta nekik még pedig megtoldva, az előkelő miridita főnökök közt való kiosztás végett. Egy franczia konzul és XI. Pius pápa előzékenységből Prenk (első = primus) herczeget akartak egyszer csinálni (prince), de valósággal Albá­niában nincsen herczeg, csak egy kapitány. A miriditákétól nyugatra fekszik a Szadrimúiiak nevezett terület 8000 katholikus és 3000 mohamedán lakossal; északra Skutariból Prizrendbe vezető ut mellett a Dukatsin, 6000 ka­tholikus és 4000 mohamedánnal. A katholikus Fandézek (kiván­dorlóit miriditák) Djal ovánál és Ipeknél 500 lélekkel, a felében katholikus, felében mohamedán Hasszik és Grasnitsiek a gégek legészakkeletibb törzsét képezik, s ezek voltak a kik harmadéve Mehemed Ali pasát meggyilkolták. Egészen katholikusok a pulatiak, nyolez zászlóaljban, kik a Prokleta Planina járhatlan szirthasadékaiban laknak s 10 ezer lelket számlálnak. Ezekkel sok a bajuk a ferenczrendi szerzete­seknek, mert a megtért arnót egy áthágott böjtöt igen, de a rablást nem tartják isten ellen való véteknek. A Skutari sík keleti szélét és a Prokleta plamina (átkozott hegy) nyugati völgyeit lakják, a következők: a posripáik, 5 ezer mohamedán, 2500 katholikus, a riolik (2 ezer mohamedán, 1500 katholikus), a 2 ezernyi katholikus kasztráltok, a skijelik 500 mohamedán 4500 katholikus, a liottik, 2500 kath. a grudák 1500, és a 3500 főnyi klementik, kik Plava és Gusinye kerület egy részét lakják. íme ezek ama törzsek faji és vallási különbözet szerint, melyek a berlini szerződésnek fegyveres kézzel ellenállani ké­szek és a melyek a jövendőbeli albán-liga legmakacsabb elemeit képezendik. Ügyvédi fogások. Elismert tény, hogy nincs oly bűneset, melyet az élelmes ügyvéd, ha menteni nem is, de szépíteni ne tudna. Keres mindig olyan fogóvéget, melybe kapaszkodhassék s egy ügyes prókátor a legjelentéktelenebb parányiságot is előnyére hasz­nálhatja föl. Az ügyvédi fogásokról számos adoma kering, melyek többnyire tényen alapulnak. Egy tolvaj a vásárban lop egy pár csizmát. Bajta csipik, s mivel módjában állott, ügy­védet vall. A lopást nem lehetvén eltagadni, az ügyvéd azon az alapon védte védenezét, hogy a pár csizma nem egy pár, mert mindkettő ballábra való volt, s ebből azon követkéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom