Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
47 ményt húzta ki, hogyha tolvajlás bűne forog is fenn, véden- czének enyhítő körülményül számítandó be, miszerint nem egy pár csizmát lopott el, mert a fél csizma nem használható, csak olybá lehet azt tekinteni, mint a kettészakított bankót, ketté tört ezüst forintost, melyek ily állapotban, ha másik ftderészök nincs meg, értéktelenek. Ez alapon kérte védencze fölmentését, ki az ő nézete szerint értéktelen tárgyat idegenitett el. A törvényszék azonban másként okoskodott; a vizsgáló biró nevezetesen azt hozta föl: «a hold akkor is hold, ha elfogy, a csizma akkor is csizma, ha fel». Az ügyvédi fogás tehát nem vezetett czélhoz. Egy vidéki ügyvéd ügyesebben védelmezett egy liba-tolvajt. Bevádolták, hogy négy eleven libát lopott el. A kutatás alkalmával szobájában négy döglött libát találtak. A vád elesett. Az ügyvéd a döglött libákra mutatva mondá : »a védenczem ellen felhozott vád alaptalanságát ime e bizonyítékok igazolják. Eleven libákat keresnek rajta s ime döglött libák szólnak ártatlansága mellett.» A törvényszék a vádlottat fölmentette, utasítván vádlót, hogy a döglött libákért indítson újabb keresetet. Ez a hajszálhasogató védekezés nem mostanában történt ugyan, de ehez hasonló esetek nem ritkán fordulnak elő. Hányszor megtörténik, hogy a lopás bűntényét úgy el tudják simítani, hogy az vizsgálat tárgya sem lehet. Nem régen történt Nápolyban, hogy a törvényszék a «népbank» egyik sikkasztó hivatalnokát a vád alól azért mentette föl, mert ügyvéde kétségbe vonta a tolvajlás bűntényét, ilyr indokot hozván föl: «a magáét senki sem lophatja el, mert az tulajdona, védenczem e bankban részvényes s maga is a nép embere, tehát a magáéhoz nyult». És a bölcs bírák ez alapon fölmentették. Egy negyven-éves nőt szintén lopáson kaptak. Ügyvéde azzal állott elő, hogy e nőt büntetni nem lehet, mert nem beszámítható, a mennyiben még csak hat-hónapos. Érvelését azon körülményre épített*', hogy az életkort a keresztségtől szokták és kell számítani. Védencze pedig épen hat hónappal azelőtt tért át a zsidó felekezetből a keresztyén egyházba, és igy a törvények értelmében még csak hat-hónapos. A törvényszék a negyven-éves, de törvényszerüleg még csak hathónapos gyermeket fölmentette. Ezelőtt mintegy tiz évvel, egy czipész meggyilkolta só- gornéját. Neje ugyanis féltékenységre lobbanván saját nővére ellen, elhagyta a házat s férjétől különválva élt. A czipész e miatt elkeseredvén, elhatározta, hogy kivégzi magát és sógor- néját is. Elment a boltba, vett egy revolvert. A leány sejtve, hogy mi következik be, ez idő alatt mérget vett be — s mikorára sógora hazajött, iszonyú halálküzdelmek közt vonaglott. Az elborzadt czipész nem nézhetvén e rettenetes vonaglást, négyszer lőtt a leányra, s mikor a négy lövés után sem halt meg, fejszével hasította ketté annak fejét. Ekkor pedig magára lőtt, a nélkül azonban, hogy meghalt volna. Újra akart lőni, de a rendőrség épen e pillanatban tört be s meggátolta őt szándéka végrehajtásában. S ez ember tiz évi börtönre ítéltetett. Ügyvéde fölebbezett, s fölhozván, hogy az orvosi látlelet igazolása szerint a lány a méreg következtében úgyis pár perez múlva meghalt volna, védencze még jól tett azzal, megszabadítván őt rettentő kinai- tól. A törvényszék a tiz évi börtönbünteté st három évre szállította le. Nagyon elterjedt vélemény az is, hogy az életfosztás nem gyilkosság, ha azt politikai czélbol követik el. Egy fran- czia ügyvéd tiltakozott védenezének halálra itéltetése ellen, ki nejét s gyermekét gyilkolta meg. A védő ügyvéd ugyanis felhozván,hogy apolitikai bűnösök halálra itéltetése eltöröltetvén, ez alapon védencze is fölmentendő, mert az nejét s gyermekét azért gyilkolta meg, hogy ezek konok legitimistáknak vallották magokat s elveikről minden rábeszélése daczára sem akartak lemondani. Egy másik ügyvéd pedig egy apagyilkos fiút azzal védelmezett, hogy miután a gyermek, ki még kiskorú, az apa halála után árvává lett, nem Ítéltethetik el, mert a társadalomnak kötelessége az árvák ügyét védelmezni. De ezt ép oly kevéssé mentették föl, mint azt a csizmadiát, ki azzal akarta kóborgó nejét ottlioniassá tenni, hogy legkisebb gyermekét az ajtófélfára akasztotta. Amerikában sok furcsaság adja elő magát. így a többek között az is, hogy a családjától elillant férjet a törvényszék kártérítésre Ítéli. A filadelfiai törvényszéknél Eckhardt urat épen ilyen csalfaságért pörölte be hitestársa. Férje nem tagadott semmit sem, de ügyvéde annál többet állított. Neje hűtlenségét kétségbevonhatlan okmányokkal igazolván, még a következő érveket hozta föl a vádlott védelmére : 1. Eckhardt urat az ő szerelmetes hitestársa napjában négyszer is fölpofozta, ha szerét ejthette. 2. A tükröt fejéliöz vágta. 3. Forró vízzel több ízben leöntötte. 4. Nyolczszáz dollár értékű holmit kétszázért vesztegetett el. 5. Tizennégy éves fiát a vas-fogóval páholta el. 6. Tizenkét éves fiát kegyetlenül döngeti el. 7. Még álmában sem józan, iszik mint a csap, mit hivatalos számlákkal igazolok. 8. Ha ittas, minden edényt összetör. (S az ügyvéd egy láda tört cserépre mutatott.) 9. Bizonyosan meg fog bolondulni, mert nénje is a tébolydában halt meg. Halotti levelét hiteles másolatban csatoltam az ügyiratokhoz. 10. Ha férjét elverte, kiszalad az utczára, lármát csap, mintha ő lenne a szánandó lény. Még több védpontot is akart felhozni, de az elnök megelégedett ennyivel s az elillant férfit a közönség hahotája között mentették föl. Az is é dekes, hogy miként mentette a mala- ezot eltol vaj lőtt czigányt ügyvéde. A czigány vallatás alá kerülvén, először azt állította, hogy C3ak úgy találta az útfélen, majd meg váltig erősité, hogy mástól vette hitelbe, aztán hogy kutyája ránczigálta a sátor elé, végül pedig arra eskiidö- zött, hogy a rendőr dugta azt tarisznyájába. Ügyvéde igy kezdte védbeszédét: «Szerencsétlen védenczem többféleképen igyekezett bebizonyítani, hogy miként jutott a malacz birtokába. Nem követelem tisztelt törvényszék, hogy mindegyiket elhigyje,teljesen megnyugszom abban, hacsak egyik mentségét méltóztatik elfogadni, mert hiszen ez az egy is elegendő az ő ártatlanságának bebizonyítására.» Azt hiszszük azonban, hogy a tekintetes törvényszék egyik mentségnek sem adott hitelt. A czél megszentesiti az eszközöket. Erre gondolt az az úri ember, ki egy bankból nagy összeget sikkasztván el, azt jótékony czélokra ajándékozta. Ügyvéde hatalmasan védte, megemlítvén, hogy a bank ez összeget meg sem érzi, mig a jótékony alapítvány a szegények nyomorát enyhiti. Ez alapon kérte védencze fölmentését; azonban sikertelenül. A lopás, ha a lopot összeget szent czélra fordítják is, csak bűntény marad. A leleményes ész mindig talál mentséget. A minapában Londonban több thea-árust bep röltek a vevők, mert a thea közé vasport vegyitettek, hogy e drága növényen annál többet nyerjenek. Ügyvédük egy földtani munkára hivatkozva mutatta ki, hogy Khina talaja igen sok vasanyagot tartalmazván, föltehető, hogy a vaspor a tliea-levelekre verődött s szántás közben is ott marad. A szakértők ezt teljes képtelenségnek ál litván, a kereskedőket a törvényszék elmarasztalta, épen úgy mint az egyszeri czigányt a kisbiró nyakoncsipte, látva, hogy hátán czipeli a lopott holmit. «Mi van abban a zsákban, hé?» kérdezte a kisbiró.— «Ne is tessék kérdezni, nemzetes uram — válaszolt az — nem tudnék rá felelni, mert néma vagyok.» A kisbiró botja azonban szóra hozta. K. T. K. Álarczos bál a múlt században. Kolozsvárt özv. Pataki Dánielné birtokában egy érdekes történelmi okmány van, mely 102 éves és nem egyéb, mint a megbivó a legelső kolozsvári maskara-bálra, a melynek megtartását azonban, a mint az alábbiakból kitűnik, egy szerencsésnek mondható szerencsétlenség megakadályozta. Az érdekes okmány ekként szól:
