Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
44. SZÁM. 1901. BUDAPEST, NOVEMBER 3 48. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) együtt f egész évre 24 korona 1 félévre _ 12 i Csnpán a í egész évre 16 korona VASÁRNAPI ÚJSÁG \ félévre _ 8 • A POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) egész évre ÍO korona félévre _ 5 • Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. GRÓF APPONYI ALBERT. Budapest, 1901 okt. 30. Á ltalános várakozással tekint a nemzet a holnapi nap elé, melyen előreláthatólag a . magyar képviselőház azt a férfiút emeli elnöki székébe, ki eddig is egyik legnagyobb dísze volt és kinek eddigi szerepe is méltóvá tette őt arra, hogy parlamenti életünk legkiválóbb] ai közt említsük. Kiváló államférfiaknak, nagy szónokoknak hosszú sora vezette a követek, majd a képviselők házának tanácskozásait, azon időtől kezdve, midőíi a királyi felség személynöke prassideált a karok és rendek tábláján, egész addig, míg a nép képviselői többségének bizalma e fényes állásra emelte Pázmándy Dénest, Ghyczy Kálmánt, Bánffyt, Szilágyit és Per- czelt. És mégis az a remény, mely Apponyi elnökségéhez fűződik és mely a holnapi napot szinte nemzeti ünneppé avatja, már magában véve is tanúsítja, hogy ennek a választásnak jelentősége föléje emelkedik a képviselőházi tiszt- újítások rendes színvonalának. Lelki szemünk előtt megelevenednek a karok és rendek méltó- ságos, nehézkes, törvénytudó és mindenek fölött aulikus priese sei és parlamentünk képviselőházának mozgékonyabb, a pártok küzdelmét mérsékelni hivatott elnökei. Megelevenednek az előttük, alattuk kavarodó nagy alkotmányos harczok is. És bárminő óriási változás az, melyen 1848-ban átment alkotmányunk, egy nagy közös vonás összeköti a két annyira különböző kort. Változtak a királyok és az elnökök, a parlamenttel felelős kormány érintkezett, a karok és rendek helyébe a nemzeti képviselet lépett, de a viták tárgya nagyjában egy maradt: a nemzet sérelmeinek, gravamenjei- nek elsorolása, orvoslásuknak sürgős követelése. Nemcsak a magyar nóta szomorú 300 esztendő óta: szomorú volt jbizonyjországgyűlé- sünk|munkásságánakalaphangjaÍN. Apponyinak, ennek a minden izében európai műveltségű, művészi lelkű férfiúnak az a sors jutott osztályrészéül, hogy ezt a nemzeti hagyományt, a gravaminalis politikát folytassa, eddigi, majdnem 30 éven átnyúló nyilvános életének legnagyobb része alatt. Nála, a volt kanczellár fiánál, kit Széchenyi István egy 1847-iki levelében mint gyermeket «az isteni Albi»-nak nevez, ez nem családi traditio. És mégis, különböző nevek és jelszavak alatt, az ellenzéken volt, majd azt vezette, 1872-től 1899-ig. De a sérelmek hangoztatása mellett a reformok ügyét is felkarolta. A közigazgatás reformjának, az állam és egyház közötti viszony rendezésének ő és pártja voltak első szószólói. Lelke, szónoki tehetsége, mely nemcsak minket ragadott el, hanem őt magát is, vitte Őt e térre. Mások mohón kaptak az alkalmon, hogy a hatalomra jussanak, vagy legalább annak közelébe férkőzhessenek, ő mindig a legnagyobb higgadtsággal és lelki nyugalommal mérlegelte azokat a mozzanatokat, melyek alapján a kormányhoz juthat, és minden kísérlet sikertelen volt őt elvi alapjától eltántorítani. A nemzeti bizalmatlanság, történetünknek ez a fájdalmas öröksége, mintegy megtestesült benne. Ki vonná kétségbe azt, hogy a százados gravaminalis politika természetes, sőt szükséges volt, a mig a kormány és a nemzet közt nem volt tisztázva a viszony, ki tagadná azt, hogy ez a bizalmatlanság, ez a folytonos őrtállás egyik éltető és fen- tartó eleme volt alkotmányunknak ? De azt sem lehet tagadni, hogy ebben a folytonos, áldatlan harczban sok drága erő pusztult el és vált terméketlenné, hogy a gyanú felülről és a bizalmatlanság lent nem hogy orvosolták volna a sérelmeket, hanem újakat halmoztak a régiekhez. És Apponyi gróf sorsa ebben is szinte tükörképe volt parlamentáris életünknek. Sokan voltak legjobb barátai, legigazibb tisztelői közt, kiknek fájt, hogy parlagon hever ez a nagy erő, ez a magas értelem, ez a mély hazaszeretet. Sokan szerették volna, ha mielőbb kilép a gyakorlati életbe és azt az éles kritikát, melyet annyi kormánynyal szemben gyakorolt, saját kormányzási tetteire alkalmazva, megmutatja mire képes. De ő kerülte még látszatát is annak, mintha bármit is engedne elvéből. Minden ellenvetéssel és azon legerősebb érvvel szemben: hogy nemzetének, a történetnek felelősséggel tartozik azért, mikép sáfárkodott az Istentől reábizott talentommal, az volt a válasza, hogy hazáját legjobban úgy szolgálja, ha példáját adja a politikai erkölcsnek. Gyakran már úgy látKoller utódai fényképe után. GRÓF APPONYI ALBERT.
