Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
706 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 44. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. £ 7 ■J ' D-^ytyC, l/~-%yZrr~Z '^L*_s£o^J oüí i—£-l / ^í. ^ 7 íí^c^c o—£y& y^h^tslt- t-^yf, ^~diCt { O-ty^Ly ~~\yLyZ t o rcsv^^C/J ^ ZyCA. '. Ál yy'ly {y Z ty^lZZy/. ZyyA~ c —A—x"*A Z^ i''—,- y\ .y/ . t-'L|4-/*Á |ő,-^ Jyt~h, /Cy^^t-f^ ~~^~^y'tyCy~4’,/^yLfy/ *-^*-^+-<--£4 Z-Z^áL** _-Í-L^V'- A~y<^r/7.-ty . G RÓF APPONYI ALBERT KÉZIRATA KOSSUTH HALÁLA ALKALMÁVAL TARTOTT BESZÉDÉBŐL. szott a be nem avatottak előtt, mintha önczél volna ez az oppositio és ez a nagy tehetség meddő küzdelemben emésztené fel önmagának és másoknak erejét. Annál fájdalmasabb volt nézni távolodását a parlamentáris pálya czél- pontjaitól, mert ugyanazon időben Brüsszelben, Párisban, Krisztiániában becsületet szerzett a magyar névnek, európai hírnevet önmagának az interparlamentáris értekezleteken való kiváló részvétele és gyakran döntő szereplése által. Nemcsak ez a szinte természetévé vált és a folytonos elkeseredett harczok által még erősödő ellenzéki szellem állotta útját teljes érvényesülésének, hanem egy oly tiszteletreméltó egyéni vonása is, mely valóban családi öröksége : őszinte vallásossága. Őt, kinek Montalembert volt egyik mintaképe, kiben a vallás és a szabadság eszméi szép harmóniában egyesültek, reactionarius, ultramontán hajlamokkal szokták gyanúsítani. Pedig ő reá is illik, a mit St. Simon herczeg irt II. Bákóczy Ferenczről: «nagyon istenfélő, de nem mutatja, nem is takarja». Talán jellemző lelkü- letére nézve a következő kis adat. Egy emlékezetes napon, azon a napon, melyben a képviselőház Kossuth temetésének módozatai fölött tanácskozott és a melyen Apponyi beszédet tartott, 1894 márczius 23-án vele együtt ment az országházba e sorok Írója. A múzeum kertjében ezernyi nép és a deákság éljennel fogadta őt. Erre hozzám fordulva így szólt: «ma nagypéntek van, mióta eszemet bírom, az első, hogy reggel nem mentem templomba, de reményiem, Isten megbocsátja; mert hazámnak szenteltem ezt az időt». Nagyon, de nagyon kellett változniok az időknek, hogy Apponyi a kormány beleegyezésével jusson e nagy és fényes polczra. Az alkotmányos garantiáknak lényegesen meg kellett erősödniük, hogy ő letegye a fegyvert. És ez a vál- I tozás az, mi öntudatlanul is reményt kelt annyi kebelben. E változás lényege az, hogy nincs már szükség gravamenre, sérelmek felidézésére, meddő vitákra. Az az erő, melyet eddig védelemre kellett alkalmazni, a nemzet fölemelésére, hasznos munkára lesz fordítható. A parlamentáris kardból mélyen járó ekét kovácsolnak. Vajha Apponyi sorsa e pontban is jelképévé válnék parlamentáris életünk fejlődésének. Mindnyájan tudjuk, hogy lelkét nem tölti be egészen a politika, hogy nemcsak szórakozást, hanem munkát keres a zene és az irodalom tanulmányában, művelésében. Mindnyájan emlékezünk arra, minő érdeklődéssel hallgattuk székfoglalóját a Kisfaludy-Társaságban, a művészet és politika viszonyáról. Ebben azt a tételt fejtegette, hogy a politika legszebb virága az államférfiúi jellem. E tételt oly szépen megvalósította a maga életében, hogy most bízvást kiegészíthetjük egy más alaptétellel: azzal, hogy a művésztől alkotást várunk a politikában is. Marczali Henrik. APPONYI ELNÖKSÉGE. Gróf Apponyi egy elnökléséről érdekes részleteket és jellemzést közöl a «Budapesti Napló» egy közleménye, a melyet Marczali Henrik jeles történetírónknak lapunk részére irt czikke után itt adunk: Nyáron múlt egy éve, hogy a franczia szenátus üléstermében, az interparlamentáris értekezlet tanácskozásainak legmozgalmasabb napján, gróf Apponyi Albert foglalta el az elnöki széket. Az ülés folyamán több kínos incidens merült fel s egytől-egyig mind olyan természetű, hogy csakis az elnök feltétlen tekintélye, rendületlen méltósága, biztos tapintata, tétovázást nem ismerő lélekjelenléte és ragyogó szellemessége tudta a fenyegető viharokat csirájukban elfojtani. A belgák és a hollandusok ugyanis szóvá szerették volna tenni a boerok ügyét, mely esetben az angolok tiltakozása s talán kiválása is bekövetkezett volna. Világos tehát, hogy ez a nap elsőrangú kritikus napja volt a parlamentek nemzetközi szövetségének. Egy hajszálon múlt, vájjon túléli-e a még zsenge intézmény ezt a válságos ülést, vagy sem. S ép ezen a napon adta át Falliéres úr, a franczia szenátus elnöke, az interparlamentáris értekezlet elnöki tisztét a mi Apponyi Albertünknek. Egy nappal előbb ugyanabban a teremben a szónoki dobogón ragyogtatta Apponyi Albert az ékesszólásban való művészetet, elmondván magyar ember létére olyan franczia beszédet a nemzetek béketörekvéseiről, a mely valósággal elragadta a világnak ezt a legfinnyásabb ízlésű hallgatóságát. Egy franczia szenátor, a ki sem- j mítőszéki ügyvéd Párisban, Apponyi beszéde | után így szólt hozzám extázisában: «Ötven esztendő óta ilyen nemes francziasággal nem j beszéltek s ilyen lelkesedést nem gyújtottak a franczia szenátus szószékén!» Ilyen volt Apponyi szónoki szereplése a világparlament színe előtt. Gondolta hát magában Falliéres úr, hogy ha ilyen legény a gáton ez a magyar ember, hadd vállalja ő a kritikus napon az elnöki tisztet; majd megválik, győzi-e éberséggel, energiával és méltósággal is annyira, a mennyire szónoki lendülettel győzte. S Apponyi tétovázás nélkül elvállalta az elnöklést is. A vége az lett, hogy a vihar elsimult, még mielőtt kitört volna, a szövetség nem robbant széjjel, sőt ellenkezőleg : az ülés végén a boer-barátok s az angolok egymással versenyezve ünnepelték Apponyi Albert elnöki remeklését. Mert a szó legszorosabb értelmében remeklés volt, a mit Apponyi ezen az emlékezetes ülésen véghezvitt. Mihelyt valamely szónok a tilos kérdés mesgyéjére lépett, azonnal a szavába vágott s udvarias és szellemes szólamokba göngyölt energiával tüstént visszavezette a vitatkozást arra a területre, a melyen veszedelem nélkül mozoghatott. A csengetyű- höz Apponyi alig nyúlt, rendreutasítást egyetlen egyet sem alkalmazott. Tündöklő aper<juk- kel, szellemes fordulatokkal s baráti intelmekkel simította el a fel-felzajló hullámokat. Az ülés végén egy angol kolléga sugárzó arczával így magasztalta előttem Apponyit: — Olyan fenséges méltósággal ült az elnöki széken, akár gyapjuzsákján a mi lordkanczel- lárunk. Egy franczia kartárs pedig a következő szavakkal fejezte ki hódolatát Apponyi iránt: — Ez a magyar gróf valósággal elbájolja az embert tudásának s tekintélyének elegancziájá- val. Soha sem hittem volna, hogy idegen emberben ennyi legyen abból, a mit mi francziák esprit gauloisnak nevezünk. Igaza volt az angolnak is, a francziának is. Apponyi csakugyan egyesíti magában az angol és franczia Ízlés szerint való elnöki ideált. Amannak az ünnepies méltósága s emennek a lendületes szellemessége csodálatos összhanggá elegyül benne. Az elnöklés művészetének szinte hihetetlen mestere ő. S ha van, a ki a szónokló Apponyinak győzelmes vetélytársa tudna lenni, hát ez csakis az elnöklő Apponyi lehet. A lehető legszerencsésebb politikai sugfljjat^ nak tekintjük tehát Széli Kálmán miniszter- elnöknek, a szabadelvűpárt vezérének azt a gondolatát, hogy az új képviselőház elnöki székét gróf Apponyi Albert foglalja el. * Gróf Apponyi Albert kézirata. Gróf Apponyi Albert soha sem szokta parlamenti beszédeit kidolgozni, csak apróbb följegyzéseket vet papírra ; egy ilyennek fakszimiléjét most közöljük. Azon beszédéből való ez, melyet 1893 márczius 13-ikán tartott a Wekerle-kormány egyházpolitikai programm- járól, a költségvetési vitában. Csupán azt a beszédét dolgozta ki teljesen előre, a melyet Kossuth Lajos halála alkalmával mondott a képviselőházban. Ezen beszéd kéziratának másából is közlünk most egy részletet. NYÍLT sír előtt. Temetőben szertebolyongtam, Egy nyílt sírra találtam ottan, Megállított, és halkan mondta: Szívesen lát csöndes álomra. w /***, r jyyy-y cAüyUyy(/-ciyyJ <• . r t ^ fZ sm+T • 2 ^ fayt-Cyy) <Ly GRÓF APPONYI ALBERT JEGYZETEI 1893 MÁRCZIUS 13-ÁN TARTOTT BESZÉDÉHEZ.
