Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
1 302 ban merő ellentétet képez a negyven éves új férj életuntsága. Semmitől sem borzad jobban, mint az utazástól, melyet a tökéletes unalomig folytatott ifjú korában. Kóma, Schweitz ösztönszerű borzadással tölti el; — csak egy van, mitől jobban iszonyodik : a tánczvigalom, a zajos párisi élet A hegymászás és táncz eszméje is azonnal bele- nyilalik lábába, melybe már a podágra beleharapott. Azért házasodott, hogy a világ zajától minél több mérfoldnyire, szobai kabátban, köp szodó fején házi sipkával s viseltes lábán éji czipőkben pihenje ki magát karszékén az élet fenékig ürített élveinek fáradalmaitól. A vigjáték kezdete előtt megtörtént az esküvő s az első felvonásban megtörténik az is, hogy az anyós, a menyecske és egy fiatal barátnő ellen- állhatlan ékesszólása ellen mitsem hozhatván fel az új férj, Szélházy Pál, meg kell válnia a csendélet ábrándjaitól. A nőkkel szemben Szélházy Pál,ki a,,negyven“-től irtóztában váltigharmincz kilencz évesnek mondja magát, nem meri bevallani, hogy a vigalmakra már öreg, — nem mer ellenvetéseket tenni — s igy egyhangúlag határozatba megy, a minek ő leghatározatabb ellensége — a Párisba költözés. A második felvonásban a kárpit zajos táncz- vigalomra emelkedik fel, melyet a fiatalság vir- radtig akar kihúzni. Pali fiatal neje, sőt annyósa is boldogságok tetőpontján vannak, hogy kedvök szerint tánezolhatnak. Annál nagyobb a férj kétségbeesése, ki az előtéren négy-öt hozzá hasonló ,,házaság rokkantjai“-val nem tudja hova legyen unalmában. E fölvonásban egymást váltják a co- micus helyzetek, melyek sok leleményességgel arra számitvák, hogy hősünk és társai el ne alhas- sanak, s nyugtot ne találjanak. — A részleteket nem akarjuk itt bővebben előadni, csak azt említjük meg, hogy a közönség jól mulatott rajtok, s hogy e tánczmulatságnn hősünk egy szintén fiatal házas de szintén 39 éves barátja, kit Náczinak neveznek, korán haza megy. Ez nejét rászoktatta, hogy magában vegyen részt a vigalmakban, mig a koránfekvést szerető férj jóizüt alszik otthon. A mint ez úttal haza megy, otthon véletlenül egy szerelmes levelet talál, mely nejéhez van intézve. A levelet egy fiatal szeles, de szintén házas ember irta, ki jelen volt azon esti vigalomban. Náczi neje ártatlan az egészben s csak a nagyon szeles Lomhái Feri, a szerelmes levél Írója, hibás. A párbaj kész — s annak következéseit foglalja magába a h armadik felvonás. Náczi megvívott Ferivel, neje csábitójával, s ez felkötött karral lép föl. A párbajnak véletlenül nyomára jőnek az asszonyok, csak azt nem tudják, ki vivott és mi felett. Annyi bizonyos, hogy Lombai Feri, a megsebesített, résztvett' benne, mert egy paraszt haza viszi tárczáját a hely sziliéről, hol kardcsattogást hallott. A dolgot mindenkép el kell titkolni, épen Náczi, a megsértett becsületű férj érdekében. Ezért hát elhíresztelik, hogy Szélházy Páli vivott, ki valóban csak segéd volt, s Ő kapott sebet. Feri, mellénye gombjai közé dugja sebesült jobbját, s Szélházy Pali nyakába akasztják a zsebkendőt, ez siettében bal karját dugja bele, mi miatt folyvást azon veszélyben van, hogy a cselt fölfedezik. Új bonyolodás következik. Pali, hogy barátját kisegítse, maga kezével másolja le a szerelmes levelet, hogy Feri neje meggyőződjék, hogy nem hűtlen férje miatt történt a párbaj. De e levél Palit hozza bajba anyósa előtt, ki azt megkapja. Az ártatlan Pali kénytelen bűnbánó arczot mutatni s térden állva kérni bocsánatot anyósától — ki megbocsát neki a javulás félfogadása fejében. Most azonban Pali neje előtt kell titkolni a párbajt, s e végre a karkötőt ismét a valódi sebesült, Feri nyakába akasztják. Az anyós azonban okulván veje tévedésén, most maga sürgeti hathatósan, hogy visszaköltözzenek falura — s Pali, kinek igy minden óhajtása teljesedik, elég képmutató, hogy sajnálkozzék Páris odahagyásán. így végződik, átalános kibékülés közt, e vígjáték ; ily fordulatokkal tesz hatást a 3-ik felvonás, s ez a cselekvény egész lefolyása, melyben a fejlés, a comicum nem a jellemekre, hanem a külső helyzetekre van fektetve. A második felvonásban is, hol legtöbb tere volna a jellemből fejlő comicumnak, csak a külső eszközök által előidézett comicus helyzet van meg : inkább azon derültséget okozó ügyesség, mely a csintalanok leleményeségét jellemzi, mint azon erősebb hatású comicum, mely egy híven rajzolt jellem minden nyilatkozatában ama sokkal erősebb, ellenállhat- lan és mély hatást szokta előidézni, mely szokszori ismétlés után is új marad. Az unatkozó férj előre viszi alattomban a fali órát, a maga és alvó társai zsebóráját, hogy asszonyait távozásra bírja, kik már fel is készülnek, midőn a csíny mások zsebórájából kitünik/s terve meghiúsul. A rokkant férjek azon ürügy alatt, hogy kártyáznak, összeülnek alunni az asztalhoz, de Pali nem alhatik, s. anyósa közeledtére fölébreszti társait, kik egyszerre cséplői erővel és tűzzel kezdik oda verni kártyájokat; midőn Pali ledül egy dívánra alunni, a szomszéd teremből egy nyiláson mindjárt a legnagyobb erővel kezd beharsogni a tánczzenének csupán trombita-része stb. Ily leleményességeket tapsolt meg a néző közönség, a miben a jellemfestésnek majd semmi része sincs. E vigjáték egészét véve, sincs meg benne a rokkant házasok comicuma. A hős, Pali, az események véletlen bonyolodásánál fogva utoljára eléri czélját. hogy falusi elvonultságban éljen. Lehet-e comicus személynek neveznünk az olyat, ki maga nevet utoljára? Különben is a harmadik felvonás, melyet egészen a párbaj bonyodalma foglal el, merőben letér még azon némi comicai irány útjáról is, mely az első két felvonásban uralkodik. Nem egyéb e felvonás szembekötősdinél, melyben a bajos helyzetből folytonosan ügyes ha-
